Vasárnap. Egy olyan nap, amikor az ember végre egy kicsit leveheti magáról az elvárásokat, és nem a rohanásról, a munkáról, a pörgésről szól minden. Nekem ma így telt. Bár reggel volt egy vendégem, akit megcsináltam, de utána teljesen felszabadult napom lett. Elmentem a macskáimnak tápért, és már az is olyan jó érzés volt, hogy kisétáltam a boltig, zenét hallgattam, figyeltem az embereket, a levegőt, a mozgást körülöttem. Ilyenkor érzem azt, hogy ember vagyok, nem egy ufó, aki szétpörgeti a napjai…
Hazajöttem, megfőztem, kitakarítottam, és annyira jól esett, hogy mindezt nem kényszerből csináltam, hanem mert így alakult a napom. Egy természetes ritmusban, ami nem kívánt tőlem teljesítményt, csak megélést. És tudod, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire más világot mutatnak az emberek a social mediában. Mindenki ki van vakarva, minden lakás olyan, mint egy katalógus, minden kép tökéletesre van szerkesztve. Aztán odamész valakihez, és látod, hogy a valóság teljesen más. Nem az a steril
Sose voltam rendmániás, ezt vállalom. Nem érdekel, ha a lakásom nem makulátlan, ha éppen nem áll minden a helyén. Én így élek, és nekem ez bőven elég. Az meg, hogy valaki kommentben megjegyzi, hogy lehetne szebb, tisztább, rendezettebb – nos, én csak mosolygok rajta. Mert igazából nem erről szól az élet. És ha egyszer random belenézhetnék azoknak az embereknek a lakásaiba, akik osztják az észt, szerintem lenne ott is meglepetés bőven.
Az élet nem a kifelé mutatott tökéletességről szól, hanem arról, hogy belül hogy érzed magad. És ma, ezen a vasárnapon, mindenféle elvárás nélkül, én tényleg jól éreztem magam.