Van farkad? Gratulálok. Ettől még nem vagy férfi.
Ez itt nem egy baráti kis elmélkedés. Ez egy verbális pofon azoknak, akik
összekeverik a férfiasságot a fitymával, az önismeretet az önfényezéssel, és a valós
kapcsolatokat a faszverős monológokkal. Mert attól, hogy naponta 88-szor
elmondod, hogy mekkora farkad van, még nem leszel férfi – csak hangos, irritáló és
rohadtul átlátszó.
És nem, nem érdekel a tested. Nem érdekel a kockahasad, sem a tükör előtt
beállított pózolásaid. Mert ha az egyetlen beszédtémád a saját farkad, akkor nem
vagy több egy sétáló hirdetőoszlopnál. Az meg ugye nem gondolkodik. Te sem.
A gond az, hogy ezek az alakok elhitetik magukkal, hogy ők „férfiak”. Mert hát ott
van a farkuk, néha még működik is, és ez már elég, ugye? Hát nem. Mert férfinak
lenni nem az, hogy farokkal rendelkezel, hanem az, hogy van benned gerinc, tartás,
gondolat. És ha ezek hiányoznak, akkor csak egy dekoratív húsdarab vagy, amit
maximum mutogatni lehet, de becsülni nem.
De persze ezt nem érti az, aki pénzért ver másoknak, miközben a szent férfiasságról
papol. Az, aki azért nem küld képet a farkáról, mert az alpári, de közben három
napon belül négyszer áradozik róla. És még csak nem is viccből. Ez nem férfiasság.
Ez önimádó kényszeres tükörbámulás.
És itt jön a mélypont: amikor ez az ember, aki minden nap bemutatja, milyen férfi,
pénzért simogatja mások nemiszervét, és komolyan elgondolkodik azon, hogy
elmegy egy vallási közösségbe, ahol nem is hisz, csak mert „csinosak a csajok”. Aki
nem ismeri a saját értékeit, de szeretne mások világába kapaszkodni – hát az nem
férfi. Az sodródik. Véglény.
Mert van különbség a farok és a férfi között. Egyik lehet izmos, formás, akár
kívánatos is – a másiknak viszont felelőssége van. És ez az, ami hiányzik belőled,
barátom. A felelősség. A döntés, hogy ki vagy, mit képviselsz, és hogy az értékeid
túlmutatnak a tested kontúrján.
Nézd, nem az a gond, hogy szereted magad. Az egészséges önbizalom fontos. A baj
az, amikor más már nem létezhet a te árnyékodban, mert csak te vagy, te meg még
egy kicsit te. Amikor minden beszélgetés újra meg újra visszacsúszik a farkadra, mintha az lenne a világ középpontja. Hát nem az. Az a világ közepe, amit a saját
fejedben képtelen vagy kitágítani annyira, hogy más is beleférjen.
A tested nem siker. Az a minimum. A tested a nullpont. És ha ez az egyetlen
dolog, amire büszke vagy, akkor sajnálom – nem férfi vagy, hanem egy testbe zárt
üresség. Egy farokkal rohangáló énhirdető tábla, aminek a legnagyobb baja, hogy
fogalma sincs, mi van a tükör másik oldalán.
az, ha a gondolataid, a döntéseid, a felelősségvállalásod, az emberi minőséged
legalább megközelítené azt, amit a tükörből visszakapsz. De amíg csak a külsőd
létezik, addig ne várj belső elismerést.
Szóval még egyszer: van farkad? Gratulálok. Ettől még nem vagy férfi. Akkor lennél
az, ha a gondolataid, a döntéseid, a felelősségvállalásod, az emberi minőséged
legalább megközelítené azt, amit a tükörből visszakapsz. De amíg csak a külsőd
létezik, addig ne várj belső elismerést.
És legfőképp: ne csodálkozz, ha egy idő után senkit nem érdekel, mekkora. Mert
lehet, hogy kíváncsiak voltak rá – de te annyit beszéltél róla, hogy elment a kedvük
tőle. Mert nem a méret számít, hanem az, hogy kussban tudsz-e maradni róla.
Na, ez férfiasság lenne. De azt te már rég elbeszélted magad mellett.