Az elmúlt másfél hónapban szinte teljesen eltűntem a blogról. Nem volt bejegyzés, nem volt új tartalom, és talán volt, aki észrevette, hogy egy időre csend lett körülöttem. Nem azért, mert már nem érdekelne az írás vagy nem lenne mondanivalóm – épp ellenkezőleg. Túl sok minden történik egyszerre, és egyszerűen nem jut mindenre idő.
Az utóbbi időszakban annyira sűrűek lettek a napjaim, hogy sokszor azt sem tudom, merre áll a fejem. Dolgozom, közben írom a regényeimet, próbálom intézni a nyomdákkal kapcsolatos ügyeket, és a webshopom fejlesztésén is folyamatosan dolgozom. Ezek önmagukban is teljes embert kívánó feladatok, de mindez együtt már igazi kihívás. Ehhez jön még az, hogy elhatároztam, változtatok az életmódomon, így belevágtam egy komolyabb diétába is. Mindez persze időt, energiát és rengeteg önfegyelmet igényel.
Sokszor érzem úgy, hogy az életem teljesen szét van esve. Rengeteg a feladat, és nem mindig sikerül fejben rendet tenni. Ezért előfordul, hogy egyszerűen háttérbe szorulnak olyan dolgok, mint például a blogírás. Nem azért, mert kevésbé lenne fontos számomra, hanem mert muszáj priorizálni. Az írás – különösen a regények – továbbra is a legfőbb szenvedélyem, és ennek a része a blog is. De amikor a napi teendők összecsapnak a fejem fölött, valaminek időlegesen hátra kell sorolódnia.
Most viszont itt vagyok újra, és szeretném utolérni magam. Tudom, hogy sokan szeretik olvasni a gondolataimat, és én is élvezem, amikor megoszthatom, mi történik velem. A blog számomra nemcsak kommunikációs felület, hanem egyfajta napló is, ahol őszintén leírhatom, hol tartok éppen az életemben, milyen kihívásokkal küzdök, és milyen új terveim vannak.
Ezért mostantól igyekszem rendszeresebben írni, még akkor is, ha rövidebb bejegyzések születnek. Mert a folyamatosság fontos, és szeretném, ha a blog újra a mindennapjaim része lenne. Köszönöm, ha velem tartasz ebben az időszakban, és bízom benne, hogy a következő hónapokban izgalmas, tartalmas bejegyzésekkel tudok majd visszatérni.
