Túl a szavakon
Sokan kérdezik tőlem: „Miért beszélsz mindig ilyen keményen?” Hát miért is? Azért, mert a
szép szavak pont annyit érnek, mint egy gumicsónak a Niagara-vízesés alatt. Itt nincs helye
a finomkodásnak. Ha a valóság túl sok neked, hát ne olvasd. Menj, görgess cuki macskás
videókat. Ez a poszt nem neked szól.
Mi volt az a legelső tapasztalat vagy esemény az életedben, ami ráébresztett
arra, hogy ilyen szélsőséges, odamondós stílusban kell megszólalnod?
Amikor az Exem drogproblémákkal küzdött, és kiderült, hogy a szép szónak annyi hatása
van, mint esőcseppnek a sivatagban. Akkor jöttem rá: ha nem tolod oda keményen, akkor
átnéznek rajtad. A szélsőséges stílus nem egy dizájnkiegészítő. Ez egy kibaszott túlélési
eszköz. Ha nem harsogsz, nem hallanak. És ha nem hallanak, nem létezel.
Hogyan formálta ez az élmény a gondolkodásodat?
Onnantól kezdve nem hittem senkinek. Fekete vagy fehér. Nincs szürke zóna. Aki egyszer a
szar oldalra lépett, ott is rohad.
A világ nem egy Disney-mese, ahol a gonosz végül belátja a
hibáit. Az életben a gonosz csak akkor világosodik meg, ha villám csap bele – de ez sem
gyakori. Az emberek nem változnak, csak a mentségeik lesznek kifinomultabbak.
A szélsőséges világlátás segít vagy hátráltat?
Ez nem világlátás. Ez hadviselés. Aki túl puha, azt felfalják. Az emberek félnek tőlem, és ez
kurva jó. Ha félnek, nem próbálkoznak. Ha nem próbálkoznak, nem kell energiát
pazarolnom a hazugságokra. Nem szarok a diplomáciára – ez a túlélés tanküzemmódja. Aki
nem bírja a tempót, azt ledarálja az élet.
Miért képtelenek az emberek minimális erőfeszítést tenni egy kapcsolatért?
Mert lusták és igénytelenek. Ennyi. Egy generáció, amelyik öt perc alatt akar mindent, de
egy értelmes beszélgetésre sem képes. Kapcsolatok? Azok is csak opciók. Ha nem
kényelmes, megy a kukába. Túl sok a szűrő és a filter – és nem csak az Instagramon. A
valóságot már nem bírják elviselni, mert kényelmetlen. Az önfegyelem luxus, az
igénytelenség pedig standard. Ez a világ jelenlegi állapota – és aki mást mond, hazudik.
Mi az, amitől mégis esélyt adsz valakinek?
Vannak rések. De ezek nem világító neoncsíkok. Aki nem vak, az megtalálja. Csak hát a
legtöbben annyira sötétek, hogy napfény mellett is zseblámpával keresnék a kijáratot.
Mindenkinek adok esélyt – még annak is, akiről tudom, hogy 10 perc alatt elkaszálja magát.
És ez a legjobb rész: önmagukat teszik lapátra. Nekem csak hátra kell dőlnöm és nézni a
műsort.
Záró gondolatok
Ha nem találtad meg a réseket, akkor nem is érdemelted meg. Ennyi. Ez a poszt nem arról
szól, hogy megsimogasson, hanem hogy pofán vágjon. Az élet nem habos torta – inkább egy
tüskeháló, ahol csak azok mennek át, akik bírják a tempót. Ha most is csak pislogsz, akkor
nem neked szól. Ha felbaszott, akkor meg pláne neked készült. Ébresztő. A valóság már rég
kopogtat az ajtón. Kérdés: Te kinyitod, vagy tovább lapítasz?
Tetszik és nagyon jól látod Joe.
Köszönöm szépen
Bocsika, de nem értem, mitől vagy szélsőséges? Szerintem teljesen érthető, normális stílusban írsz, nem ködösítesz, leírod a véleményed, amivel max egyetértek, nem ez a normális? Szóval lehet, hogy én már öreg, őskövület vagyok, de nekem ez a természetes, persze lehet, hogy már tényleg vén vagyok az álságos mellébeszéléshez? további szép napot, írkálján még sokat, élvezet olvasni
Nagyon jól tudod a mai világban nem ez a megszokott és az átlagos gondolkodás, sajnos
Nem szélsőséges.Őszinte és egyenes!Nincs mellé beszélés,süketelés.Sok ember agyilag nincs rá megérve,úgyan úgy mint a normális kommunikációra sem.Inkább ilyen legyen vki,mint felszínes.
Szerintem is jobb így élni, de kevesen tudnak sajnos ezzel azonosulni, pedig jobb világ lenne