Tükör vagyok, nem megváltó

Miért kérnek az emberek tőlem megoldást az életükre, ha utána a szembesítéstől undorodnak?

Nem értem, hogy az emberek miért gondolják azt, hogy egy másik ember meg fogja
tudni oldani az ő problémáikat, és meg fogja tudni adni az ő életügyüknek és
életfeladatuknak a megfelelő választ. Én ezt már feldolgoztam magamban, és
elfogadtam: egy segítő nem attól segítő, hogy megoldja helyetted a gondot. Én egy
dologban tudok segíteni. Amit rám tolnak, azt visszatükrözöm. Csak hát ez a
tükörkép ritkán tetszik bárkinek.

Miért nem bírják az emberek, ha valaki szembesíti őket a saját gondolataikkal?

Az emberek nem szeretnek a saját gondolataikkal szembenézni. Ha tényleg képesek
lennének erre, nem tennék fel ezeket a kérdéseket másoknak, hanem saját
maguknak. Csakhogy sokan hazugságban élnek – saját magukkal sem tudnak
őszinték lenni. És amikor valaki visszatükrözi nekik a kimondott gondolataikat, az
mindig fáj. Mert végre tisztán látják, mit is hordanak össze nap mint nap.

Miért hiszik azt az emberek, hogy az ő problémáik fontosabbak mindenkinél –
még nálad is?

Az emberek nagyon önzőek, csak saját magukkal tudnak foglalkozni. Azt gondolják,
hogy az ő kis gondjuk a világ legnagyobb baja. Pedig legtöbbször olyan jelentéktelen
apróságokkal küzdenek, hogy az már nevetséges. Ha egy kicsit figyelnének magukra,
észrevennék, hogy a ‘tragédiáik’ valójában csak elfojtott figyelemhiányok.

Miért utálják az emberek, ha nem sajnálatot, hanem felelősséget kapnak?

Nem akarnak az emberek megoldani semmit. Azt hiszik, hogy ha megoldódna a
problémájuk, és boldogok lennének, akkor nem lenne miről panaszkodniuk. És
akkor mi maradna? A felelősség. Az, hogy most már tenni kellene valamit. De
panaszkodni sokkal kényelmesebb. És sokkal népszerűbb.

Miért lesz ellenség az, aki kimondja azt, amit az ember már rég tud, csak nem
akar vele szembenézni?

Az emberek nem akarnak szembenézni semmivel. Ha te kimondod azt, amit ők is
tudnak, csak eddig mélyre ástak magukban, akkor azzal vége a játéknak. Mert már
nem lehet tagadni. És ilyenkor te leszel az ellenség – nem azért, mert rosszat
mondtál, hanem mert túl jól látsz.

Miért gondolják azt az emberek, hogy ha már kimondták a problémájukat,
akkor azzal ők le is tették a felelősséget?

Ennyire tisztelik magukat. Ennyit hajlandóak beletenni a saját jólétük érdekében.
Azt hiszik, hogy elég kimondani, és akkor valaki majd megoldja. Csakhogy attól, hogy
beszéltél róla, még nem változott semmi. A felelősség továbbra is nálad marad –
csak most már nyoma is van annak, hogy tudtál róla.

Miért nem értik az emberek, hogy attól, hogy te kimondod helyettük a
gondolataikat, még nem oldottad meg az életüket?

Ez nem megoldás, ez egy útmutatás. Én tükröt tartok. De ez az ő életük. Nekik kell
rendbe rakni. És ha nem alkalmasak erre, akkor hiába panaszkodnak bárkinek –
semmi nem fog megváltozni.

Miért várod el, hogy más rendet rakjon benned, mikor te magad se akarod
megfogni a seprűt?

Sokan nem is akarnak változni. Csak elvárják, hogy más majd rendbe rakja őket.
Csakhogy önmagaddal csak te tudsz dolgozni. Senki más nem fog helyetted
takarítani – főleg nem az, aki csak tükröt tart a kezedbe.

Tükör vagyok, nem megváltó. Nem tudlak megmenteni, és nem is akarok. De ha
mersz belenézni abba, amit visszatükrözök neked, talán végre meglátod, hol
kezdődik a valódi változás. Nem nálam. Nálad. És az a nap, amikor ezt felismered,
lesz az első nap, amikor végre elkezded az életedet élni – nem csak elpanaszolni.