Testek mögött

„Testek mögött…”

Tudod, van az, amikor jól vagy. Amikor dolgozol, amikor nevetsz, amikor sikeres vagy.
Amikor kívülről minden rendben van – kívülről.
De belül? Belül meg rohadt nagy a csend. Egy olyan csend, amit nem lehet zenével elnyomni, nem lehet munkával betemetni, nem lehet motivációs idézetekkel kivasalni.

Mert testre vágysz. Érintésre. Hangra. Közelségre. Egy másik bőrre a tiéden. És nem, nem
szerelemre – hanem testiségre. Az őszinte, nyers, ösztönös, emberi testiségre.
És nem kapod meg.

Mert egy olyan világban élünk, ahol az emberek nem mernek találkozni. Ahol mindenki
gyönyörű a képernyőn, a fotókon, a filtereken. Mindenki isten.
De amint a valóságban kéne jelen lenni? Na, ott már elolvad az összes izom, ott már eltűnik a bátorság, ott már senki nem tudja, mi a fasz az, hogy férfi.

És tudod mi a legrosszabb?

Hogy én újra meg újra elkövetem ugyanazt a hibát. Felmegyek a társkeresőre. Megnézem
őket. És mindig bizalmat szavazok.
Azt hiszem, hogy hátha most. Hátha tökösebbek lettek hátha férfivá értek hátha meg
tudják élni a saját vágyaikat.
De nem. Mindig egy nagy büdös csalódás.

Gyönyörűen néznek ki, persze. Tökéletes test, napbarnított has, szimmetrikus arc, kondis
fenék. De amikor odáig jutnánk, hogy valóban élni kellene… akkor jön a bénázás. A
kifogások. A bujkálás. A “bocsi, mégsem”. A “most nem jó időben vagyok”.
Megélni a vágyaikat? Nevetsz, bazdmeg? Ezek még a saját farkukat se tudják vállalni,
nemhogy a testiséget.

Gyönyörűen ígérnek, hitegetnek, szavakat zúdítanak rám… de amikor a bőröm már szinte
lángolna, amikor már érezném az érintést – akkor csak a csend jön.
A csend, meg az üres ígéretek.
És ez gyomorforgató. Ez undorítóbb, mint a legnyersebb pornóoldal.

Mert tudod, mit? Számomra a testiség nem csak egy dugás. Nem csak egy póz. Ez az egyik legtermészetesebb, legemberibb dolog ezen a kurva bolygón. A test… az egy templom. Egy
csatatér. Egy szentély. Egy játszótér. És ezek a férfiak nem merik belakni.
Nem mernek benne élni. Csak posztolni róla.

És akkor jön a legnagyobb kérdés:
Mire jó az a gyönyörű test, ha használni nem mered?
Mire jó, ha nem vagy benne jelen? Ha csak a tükörnek vetkőzöl, de az életnek soha?
Ütni lehet vele, amíg mozog – másra nem.

Ez a világ egy kibaszott szakadék. Én állok az egyik oldalon, bennem a vágy, a tűz, az érintés
igénye. És a túloldalon? Egy rakás birka, akik fent lógnak napi huszonnégyben a
társkeresőkön, de az egyetlen interakciójuk a „hmmm” meg a farkuk kényeztetése a
beszélgetésre.

És ezek a férfiak? Ezek az alfák? Ezek az állampolgárok?

Ne nevettess.
Ezek egy rakás kibaszott lehetetlenség.
És mégis, újra meg újra remélek. Mert ember vagyok mMert testem van mert vágyom. És ez a legnagyobb bűnöm ebben a társadalomban: hogy vágyom.