Tényleg csak a csomagolás számít?

Elég torz világban élünk. Talán úgy helyes nem is élünk csak végig szenvedik az életet az ember.

Manapság minden a szép testről szól. A közösségi média, a reklámok, az elvárások – minden azt üvölti, hogy ha nincs kockahasad, ha nem vagy feszes és tökéletes, akkor kb. embernek sem számítasz. Úgy tűnik, hogy egy jó test már nemcsak esztétikai kérdés, hanem egy státuszszimbólum. Ha izmos vagy, akkor különb vagy. Ha szép a tested, akkor
automatikusan jobb emberré válsz?

Attól, hogy eljársz edzeni, tényleg más leszel?

Most leszek 43 éves. Ha most elkezdek edzeni, akkor jobb emberré válok? Tisztább lesz a lelkem? Több értéket adok a világnak? Nem. Csak lesz egy kidolgozott testem. Ez az, ami számít? Ez az, ami meghatározza az embert?

A társadalom ezt próbálja elhitetni. Hogy az, aki energiát és időt szán az edzésre, az
valahogy értékesebb. És itt jön a nagy kérdés: tényleg azért dolgoznak az emberek a
testükön, mert belül is fejlődni akarnak? Vagy ez csak a kirakat? Egy felszínes mutatvány,
aminek az a célja, hogy kívülről minden tökéletesnek tűnjön, miközben belül egy nagy
semmi van?

A melegtársadalom és a testkultusz paradoxona

A melegtársadalomban ezt különösen lehet látni. Kockahas, tökéletesen kidolgozott test,
szelfik az edzőteremben. Aztán mi történik? Elmegy edzeni, majd este már droggal baszik,
fűvel-fával. Ennek mi értelme? Egész nap dolgozik a testén, hogy aztán egy estére szétcsapja magát és másnap újra kezdje az egészet? Ez egy végtelen, értelmetlen körforgás.

És ez nem csak a melegekre igaz. Mindenhol ott van. Az emberek azt hiszik, hogy ha kívül
minden rendben van, akkor belül is minden rendben lesz. De ez egy baromi nagy hazugság.
A külső lehet tökéletes, ha a belső rothadt. Egy szépen csomagolt szemétkupac attól még
szemétkupac marad.

Mi a cél? Külső vagy belső?

A legnagyobb kérdés: miért csinálják ezt az emberek? Azért edzenek, mert tényleg
egészségesek akarnak lenni, vagy csak egy illúziót kergetnek? Egy olyan képet próbálnak
fenntartani, ami igazából semmit nem ér, mert belül ugyanazok az önbizalomhiányos,
bizonytalan emberek maradnak?

A világ most ott tart, hogy a csomagolás lett fontosabb, mint a tartalom. Ha jól nézel ki,
mindegy, hogy belül üres vagy. Csak a fotón mutass jól. Csak az számít, hogy mások mit
látnak rólad – az, hogy te mit érzel, másodlagos.

Konklúzió: Szép test, üres lélek

A kérdés, amit mindenki feltehetne magának: ha a tested tökéletes, de belül semmi nincs, akkor tényleg különb vagy? Vagy csak egy jól kinéző csomagolás egy teljesen üres doboz
körül?
Mert végső soron az számít, hogy mi van belül. A külső elrohad, az idő megteszi a dolgát. És
akkor mi marad? Ha az egyetlen értéked a kockahasad volt, akkor mi történik, amikor az
eltűnik? Ha nem építettél mást, akkor semmid sem marad. És ez az igazán nagy tragédia.