Néha muszáj leírni azt is, amit nem szívesen vall be az ember. Hogy a melegtárskeresők
kurvára rossz hatással voltak rám. Elszívták az időm, az energiám, és teljesen
kizökkentettek a saját életem ritmusából. Azt hittem, hogy jó buli, hogy majd kapcsolódok,
ismerkedek, lesz valami pezsgés. Ehelyett csak csúsztam lefelé.
A bloggal is lemaradtam. A könyvekkel is lemaradtam. Mindennel elcsúsztam. Az írásaim is
egyre erőltetettebbek lettek, mert a fejem máshol járt. Egyszerűen annyira beleéltem
magam egy olyan világba, ahol amúgy semmi keresnivalóm nem lett volna. Csak görgettem, olvasgattam, vártam valami csodát, ami soha nem jött el.
Aztán mikor végre kicsuktam az ajtót, töröltem magam, minden elkezdett a helyére kerülni.
Tiszta lett a fejem. Hatékonyabb vagyok. Pörögnek a könyvek. Írom a blogot. Minden megy a maga útján.
És tudod mi a legviccesebb? Hogy most van rendben minden. Most, hogy kizártam azt,
aminek sosem lett volna szabad beférkőznie az életembe.
