Attól, hogy valaki tud gyereket csinálni, még nem biztos, hogy tud is nevelni.
Mi a baj a szülőkkel?
Hogy azt hiszik, a szülőség valami misztikus, isteni ajándék, amitől automatikusan profik
lesznek a gyereknevelésben. Pedig a valóság az, hogy a legtöbben fogalmuk sincs, mit
csinálnak.
Mégis miért gondolom, hogy jobban átlátom a gyereknevelést, mint a legtöbb szülő úgy hogy gyermekem sincs?
Mert kívülről látom a hibákat. Nincsenek rám ragadt rossz szokások, nincs az a
szentimentális szemellenző, ami miatt azt hinném, hogy a „jó szó” elég lesz egy gyerek
rendes neveléséhez. Azt is látom, hogy rengeteg szülő nem nevel, csak sodródik a gyerekkel, oszt lesz, ami lesz.
Na de akkor mi a jó nevelés?
Tudatosság. Nem az, hogy „majd az élet megtanítja”, hanem az, hogy te megtanítod. Nem az,
hogy „majd ösztönösen ráérzünk”, hanem az, hogy utánajársz, tanulsz, fejlődsz.
Hogyan cseszik el a szülők?
- „Neveld úgy, ahogy téged is neveltek” – Gratulálok, épp továbbadod azokat a generációs
traumákat, amik neked is szart sem értek. - „Majd magától rájön” – Ja, vagy traumatizálódik egy életre.
- „Minden szülő a legjobbat akarja” – És ez egy rakás szar szülői döntést legalizál.
Na de hova vezet ez az egész?
Oda, hogy egy rakás felnőtt gyerek lézeng a világban, aki nem tanulta meg, hogyan kell
felelősségteljesen gondolkodni, aki nem tud kiállni magáért, mert mindig helyette
döntöttek, vagy aki annyira megtanulta elfojtani az érzéseit, hogy egy gép lett belőle.
De hát ti, szülők, mit vártok? Ha a saját életeteket se tudjátok normálisan menedzselni,
hogyan akarjátok egy másik emberét?
Vagy lehet, hogy ez az egész gyereknevelés tényleg csak egy szerencsejáték, ahol mindenki próbál szerencsét?
És ha ennyire ösztönösen menne, miért van annyi elcseszett felnőtt?
A megoldás? Nem menekülni kell, hanem erős alapokat adni. A gyerekednek nem egy
burokra van szüksége, hanem egy olyan mentális páncélra, amit nem törnek össze a többiek.
Az igazi kérdés az: te képes lennél erre? Vagy te is csak egy „szerencsejátékos” vagy ebben
az egészben?
Nem az a feladatom vagy bárki másnak, hogy ítélkezzünk, emberek vagyunk, hibázunk. Az a nagy különbség ha valaki belátja és nem csak gyerekes hisztit tol egy ilyen poszt láttán.
Pont leszarom ki, hogy neveli a saját gyerekét,addig a pontig amíg vele foglalkozik és nem velem. De sajnos az a tapasztalatom, könnyen ítélkeznek felettem, míg ők maguk meg tükörbe se mernek nézni.
Jó írás. Viszont túl ezen, egy szülő csak akkor tud gyereket felelőssen nevelni és boldoggá tenni, ha rendben van saját magával. Ez viszont sajnos sok felnőttre nem igaz. Rossz kapcsolatból is ritkán kerül ki olyan fiatal, aki majd valamikor példamutatóan éli az életèt és persze boldogan. A legnagyobb baj pedig szerintem itt gyökerezik. Frusztrált, boldogtalan szülők, egyedül álló fáradt anyák, apák. Hogyan tudnák következetesen nevelni a gyerekeiket, ha ők maguk nincsenek tisztában saját magukkal, ha boldogtalanok? Nem lehet. Vagy szigor van, vagy az, hogy ráhagyják a gyerekre, hogy csináljon, amit akar.
A majomszeretet sem jó, mert akkor jó, hogy azt mondja a gyerek, úgysem lesz semmi következménye, bármit is megtehetek.
Boldogtalan szülő nem tudja boldoggá tenni a gyermekét, hiszen amink nincs, abból nem tudunk adni. A gyerek egy radar, mindent észrevesz, mindent megjegyez, mindent lereagál. Vagy előbb, vagy utóbb, de ő is rájön, hogy valami nem OK, és ettől bizonytalanná válik. Pedig szüksége lenne egy stabil háttérre, bizonyos szabályokra, normákra.
Egészséges lélekkel lehet csak mentálisan egészséges, felelősségteljes, boldog felnőttet nevelni.
Joe, nézz körül, hol látsz lelkileg egészséges boldog felnőttet? Nem sok helyen. Az emberek többsége nem ilyen. Az a baj, hogy úgy érzem, valahogy nagyon rossz irányba mentek el a dolgok, és ez később még csak rosszabb lesz… Lehet, hogy sötéten látom, de lesz bőven szenvedélybeteg, személyiségzavaros, bizonytalan felnőtt… És milyenek lesznek az ő gyerekeik? … Szomorú .
te is én is nagyon jól látjuk, de változtatni sajnos nem tudunk, de jó beszélni róla
Így van . Kell is beszélni róla.
Szerintem nagyon fontos a komunikació, az viszi előrébb az embert, imadlak
😇❤️
😍😍