Szex, vajon bűn?

Van egy furcsa dolog, ami időről időre megtörténik velem. Keményen dolgozom, tele vagyok teendőkkel, a világot próbálom meghódítani, minden perc számít. Aztán jön egy pillanat, amikor szorítok egy kis időt a szexre. Nem mintha nem élvezném – mert nyilván élvezem –, de utána ott ülök, és elkezd zsizsegni az agyam:

– Ez most tényleg megérte?
– Ennyi idő alatt mennyi dolgot elintézhettem volna!
– Ahelyett, hogy produktív lettem volna, ezt csináltam?!

Szex, vajon bűn?

És itt jön a nagy kérdés:

elcsesztem az időmet, vagy valójában csak azt tettem, amit minden
normális ember csinál?

Szex vagy produktivitás: A belső háború

A társadalom imádja azt a sztorit, hogy aki sikeres akar lenni, az lemondásokat hoz. Nincs
pihenés, nincs szórakozás, csak grind, hustle, meló. És itt vagyok én, akinek tele a feje
tervekkel, projektekkel, és akinek néha a szex is „pazarlásnak” tűnik.

Szex, vajon bűn?

De miért érzem így? Miért van az, hogy ha kajálok, alszom, vagy edzek, az „szükséges”, de ha szexelek, akkor az lopja az időmet?

A testem élvezte, az agyam utálja

Ne érts félre, nem a szex ellen beszélek, hanem az utána következő elcseszett érzés ellen. Az a bűntudat, hogy ez idő alatt másra is fordíthattam volna az energiámat. Mintha az agyam egy vállalati HR-es lenne, aki állandóan azon pörög, hogy mi a megtérülés.

Szex, vajon bűn?

Lehet, hogy valójában csak az a baj, hogy már annyira rá vagyunk állítva a „légy hatékony” mentalitásra, hogy ami nem „hozzáadott érték”, az automatikusan bűnös élvezetté válik?

Bűn vagy alapvető szükséglet?

És akkor itt a végső dilemma:
– Ha a szex után bűntudatom van, akkor az azt jelenti, hogy az agyam szerint nem kellett
volna?
– Vagy csak a társadalmi kondicionálás miatt érzem így?
– Ha a szex egy biológiai szükséglet, akkor miért tűnik néha úgy, mintha időrabló lenne?

Tényleg eljött az a pont, hogy már a saját örömömért is bocsánatot kell kérnem magamtól?

Szex, vajon bűn?

Vagy egyszerűen csak fel kéne hagynom ezzel a hülye produktivitás-mániával, és elfogadni,
hogy az élet nem csak munka és célok, hanem néha az is, hogy kikapcsolódunk?

Te mit gondolsz? Történt már veled ilyen?