Roma pasik a melegtárskeresőkön

Roma pasik a melegtárskeresőkön – őszintén, minden szűrő nélkül

Saját tapasztalataimat írom le amit nap-mint nap tapasztalok, biztos van kivétel de már egyre kevesebbel találkozok

Miért pont ezt a témát hoztam fel?

Mert baromira idegesít, és nincs kedvem úgy csinálni, mintha ez nem lenne egy létező
jelenség. A melegtárskeresők egy bizonyos szegmense hemzseg azoktól a roma pasiktól,
akik nem párt keresnek, hanem pénzt. De nem csak úgy, hogy tisztességesen megállapodunk valamiről, és mindenki elégedetten távozik. Hanem úgy, hogy ez lehúzás, manipuláció és átverés, amit ráadásul az esetek nagy részében a drog hajt.

Hogy értem, hogy a drog hajtja őket?

Úgy, hogy nagy százalékuk drogozik. És aki drogozik, az képes bármire, hogy pénzt
szerezzen rá. Nincs morál, nincs határ. Ha kell, sírva könyörög, ha kell, agresszív lesz, ha
kell, lenyúl valamit, ha kell, megzsarol. A drog az első, minden más csak eszköz ahhoz, hogy
azt megszerezze. Ezért is megbízhatatlanok. Nem azért csinálják ezt a ‘munkát’, mert
vonzódnak a pasikhoz, vagy mert tisztában lennének a vágyaikkal – hanem mert kell a pénz
a cuccra.

Tehát ez igazából nem is prostitúció, hanem túlélési taktika?

Igen, de egy kurvára beteg módja a túlélésnek. Ha valaki szexet árul pénzért, azt lehet
normálisan és tisztességesen csinálni. De ők nem így csinálják. Náluk ez nem egy tudatos
döntés, hanem egy kétségbeesett pénzszerzési mód, ahol az ügyfél csak egy eszköz. Ezért is van az, hogy sokszor nem is az történik, amit ígérnek. Ígérnek egy szolgáltatást, de amikor ott vagy, hirtelen ‘kellene még egy kis pénz’, vagy ‘bocs, mégsem megy’, esetleg ‘ja, bocsi, mégsem jövök el, küldj taxira’.

De miért van az, hogy ennyire átláthatóan csinálják?

Mert nem az okosabbik réteg csinálja. Azok, akik ebbe belekeverednek, általában a
társadalom peremén élő, egyszerű, iskolázatlan srácok, akik azt hiszik, hogy a világ egy
hatalmas trükkpálya, és mindenkit át lehet verni. És az az igazán bosszantó, hogy annyira
átlátszóak. Komolyan, mintha azt hinnék, hogy egy tanult, intelligens embert meg lehet
vezetni azzal az ócska kis taktikázással. Olyan szintű mismásolást és kamuzást művelnek,
amit már kilométerekről ki lehet szúrni. És mégis megpróbálják.

Ez neked miért ennyire idegesítő?

Mert ha őszinték lennének, és egyenesen kimondanák, hogy mit akarnak, lehet, hogy még
működne is a dolog. Lehet, hogy lennének emberek, akik megadják nekik, amit akarnak, ha
korrekt módon állnak hozzá. De nem. Inkább sumákolnak, hazudoznak, és azt hiszik, hogy
mindenki hülye. És tudod, mi a legszebb? Hogy amikor kiderül, hogy nem veszed be a
dumájukat, akkor ők sértődnek meg. Mintha neked lenne kötelességed finanszírozni az ő
szar életüket.

Szerinted lehet ezen változtatni?

Csak akkor, ha megértenék, hogy ez hosszú távon sehova nem vezet. Ha nem a könnyű,
sunyi pénzkeresetet keresnék, hanem szembenéznének azzal, hogy mit is akarnak
valójában. Ha felvállalnák a vágyaikat, ha nem mismásolnának, ha nem drogoznának, ha
nem abból indulnának ki, hogy mindenkit le lehet húzni. De sajnos, amíg nem változik a
közeg, amiben élnek, amíg az egyetlen motivációjuk az, hogy gyorsan pénzhez jussanak,
addig nem is fognak változni. És az egész cirkusz megy tovább.

Tisztelet a kivételnek

Találkoztam egy-kettő normálissal is, akik korrektek voltak, nem mismásoltak, nem
drogoztak, és tényleg őszinték voltak arról, hogy mit akarnak. Velük semmi probléma nem
volt. De sajnos ez a kisebbség. A nagy többség viszont pontosan olyan, ahogyan fentebb
leírtam: hazudozik, játszmázik, lehúzásra megy, és a droghoz kell neki a pénz. Szóval igen,
vannak kivételek – de elenyésző számban.