Sokszor hallom másoktól, hogy különleges vagyok. Van, aki azt mondja, több vagyok az átlagnál, mások szerint másképp látom a világot, ezért sikerül elérnem olyan dolgokat, amik másnak nem mennek. Mégis, ha őszinte akarok lenni, én nem tartom magam különlegesnek. Nem érzem azt, hogy valami kivételes képességem lenne. Én csak egy egyszerű ember vagyok, aki próbál ésszerűen gondolkodni, előre látni az eseményeket, és levonni a következtetéseket az emberek viselkedéséből.
Az életemben elért eredmények nem abból fakadnak, hogy „különleges” lennék, hanem abból, hogy van egy karakterem, amihez ragaszkodom. A kitartás, a fegyelem és az, hogy nem hagyom magam könnyen eltántorítani, sokkal inkább alakította az utam, mint bármilyen veleszületett „különlegesség”. Hiszek abban, hogy az ember nem attól lesz több, mert valami elérhetetlen piedesztálra helyezi magát, hanem attól, hogy ember tud maradni.
A hétköznapokban is az vezérel, hogy megőrizzem az emberségemet. Legyen szó munkáról, emberi kapcsolatokról vagy saját fejlődésemről, mindig arra törekszem, hogy ne veszítsem el azt a belső egyensúlyt, ami megtart a földön. Ez nem különleges képesség, hanem döntés. Egy olyan döntés, amit bárki meghozhat: egyszerűen embernek maradni egy világban, ami sokszor arra kényszerít, hogy maszkokat vegyünk fel.
Talán éppen ezért tűnök másnak. Mert nem akarok több lenni, nem akarok különlegesnek látszani. Én csak önmagam akarok lenni, a hibáimmal és az erősségeimmel együtt. Az eredményeim nem tesznek különlegessé, de az, hogy megőrzöm az emberségemet, talán mégis adhat valami értéket a világnak.
