Nem társ kell. Emberség kell.

Néha elgondolkodom azon, hogy vajon én változtam-e meg, vagy a világ lett ennyire
elcseszett. Mert azt nem tagadom, a romantika hiányzik. Kurvára hiányzik. Jó lenne az a fajta összebújós, odafigyelős, csendes biztonság, amit régen annyira természetesnek gondoltunk. De ma már ez nincs. Kihalt az emberekből.

Nem társ kell. Emberség kell.

A legtöbben ma már alkalmatlanok bármiféle kapcsolatra. Nem tudnak figyelni a másikra,
csak a saját kis komfortzónájukat féltik. Mindenki csak kapni akar, adni nem. Csak élvezni a
jót, de felelősséget vállalni? Ugyan, ugyan. Nevetséges.

Én pedig ott állok ezzel a maradék gondoskodó énemmel, ami még valahogy nem halt ki.
Nem érdekel a modern randikultúra, nem érdekelnek a sablonos szövegek, nem érdekel a
felszínesség. Én gondoskodni akarok. Adni, főzni, törődni, jelen lenni. De nem egy
párkapcsolatban, mert abban ma már több a csalódás, mint a boldogság.

Nem társ kell. Emberség kell.

Őszintén? Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy lehet, nem is társra van szükségem. Hanem
egy emberre. Egy olyan emberre, akivel kialakulhat egy tiszta egyezség. Ő ad egy lakást, én
adok meleget, figyelmet, gondoskodást. Nem szerelemből, nem kötelességből, hanem mert mindkettőnknek jobb így.
Nekem nem pár kell. Nekem valaki kell, akivel lehet normálisan élni ebben a kifordult
világban.

Egy hozzászólás “Nem társ kell. Emberség kell.” bejegyzéshez

  1. Sajnos teljes mértékben igazad van, koromnál fogva sok mindent tapasztaltam, de ezt az elidegenedett világot ami most van nem értem. már csak az én nemzedékemben érzem az érdek nélküli egymásra figyelést, mintha a mai nemzedéknek nem tanították volna meg az együttérzést, a másokra figyelés képességét. Ez nem a bezzeg az én időmben nyavalygás, sajnos egyre inkább tapasztalom, de ha mutatsz ebből a másik felé valamit, akkor ugyan rád csodálkozik, de mintha értenél a dolgot, mostani példa, falun élek, itt elvileg mindenki ismer mindenkit és régi jó szokás szerint köszönünk is, elektromos kerékpáros fiatalember nem köszön, ráköszönök és visszaköszön, hurrá, máris elértem valamit. Lehet, hogy ilyen egyszerű? További szép napot és szép reményeket, hátha sikerül kifogni egy jó embert.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük