MŰPUNCI ÉS HAZUGSÁG: A MODERN FÉRFIAK IDENTITÁSKRÍZISE
Van egy jelenség, ami a mai világban egyre nagyobb méreteket ölt. A férfiak, akik heterónak vallják magukat, de közben egy másik férfi előtt egy műpuncit akarnak kúrni. És ha ez nem lenne elég, még mindig ragaszkodnak ahhoz a hazugsághoz, hogy ők heterók.
A probléma nem ott kezdődik, hogy valaki mit csinál a hálószobában – mindenki azt tesz, amit akar.
A gond ott van, amikor valaki önmagának is hazudik, és egy egész világot próbál becsapni.
Ha valaki egy másik férfi jelenlétében, egy másik férfi jóváhagyásával és egy kibaszott
műanyag vaginával akar szexuális aktust végrehajtani, akkor ott már kurvára nincs helye a heteroszexualitásról szóló mesének.
A LEGNAGYOBB BAJ: AZ ÖNÁMÍTÁS
Ezek a férfiak nem egyszerűen csak furcsa fétisekkel rendelkeznek. Ők az önámítás
nagymesterei. Nem elég, hogy magukat átverik, de közben a társadalom felé is próbálják fenntartani azt a képet, hogy ők „normális, tisztességes, heteró férfiak.” Csak egy apró probléma van: ez egy kurva nagy hazugság.
Nincs baj azzal, ha valakinek más irányultságai vannak. De azzal már kurvára van baj, ha
valaki ezt letagadja, miközben pontosan az ellenkezőjét csinálja. Az ilyen emberek nemcsak magukat verik át, hanem mindenkit, aki kapcsolatba kerül velük – a feleségüket, a családjukat, a gyerekeiket.
ÉS EZEK AZ EMBEREK NEVELNEK GYEREKET?
Ez a legnagyobb vicc az egészben. A világ tele van olyan férfiakkal, akiknek feleségük,
családjuk, gyerekeik vannak – és közben titkos fiókokon keresztül vadidegen férfiakkal szerveznek olyan aktusokat, amikről még beszélni is abszurd. És ezek az emberek nevelik a következő generációt?
Mit tanulnak a gyerekeik? Hogy a hazugság a normális? Hogy el lehet játszani egy tökéletes
kis életet nappal, majd éjszaka kimenni a sötétbe és élni a titkos vágyakat? Az ilyen emberekből lesznek azok az apák, akik tanácsot akarnak adni a gyerekeiknek az életről, miközben az egész életük egy kibaszott hazugság.
A TÁRSADALOM ÉS AZ ELFOJTÁS
A társadalom is hibás. Évtizedeken keresztül olyan rendszereket épített fel, ahol a
férfiaknak csak két lehetőségük van: vagy beleillenek a klasszikus heteró macsó szerepbe, vagy megvetés jár nekik. Emiatt rengetegen elfojtják önmagukat,
hazudnak, és kettős életet élnek. De ettől csak nyomorultabbá válnak.
Nem lenne egyszerűbb egy kibaszott pontot tenni a mondat végére, és vállalni azt, amit
akarsz? Nem lenne tisztább azt mondani, hogy „igen, ez vagyok, ezt szeretem, és nem érdekel más véleménye”?
De nem, ők inkább választják a hazugságot, az önámítást és a kettős életet.
AZ IGAZI KÉRDÉS
A végén csak egy kérdés marad: ha valaki ennyire nem meri vállalni önmagát, akkor mi a kurva életnek él egyáltalán? Ha valaki így akar létezni, akkor mi értelme van az egésznek?
Ez a jelenség nemcsak egyéni problémákat szül, hanem a társadalom egészére kihat.
Amíg a férfiak ilyen szinten ámítják magukat, addig mindig lesz egy következő generáció, aki ezt a szart viszi tovább.
Előbb vagy utóbb mindenki válaszút elé kerül: vállalod magad, vagy egy életen át menekülsz a saját árnyékod elől?