Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy mitől lennék igazán boldog. Nem arra az ideig tartó eufóriára gondolok, amit egy jó nap vagy egy új élmény hoz, hanem arra a mélyebb, csendesebb boldogságra, amikor azt érzem, hogy végre minden a helyére kattant bennem. És ahogy újra meg újra végigmegyek ezen a kérdésen, mindig ugyanoda jutok vissza: nem biztos, hogy én valójában társra vágyom.
Minél többet gondolkodom ezen, annál inkább érzem, hogy engem valami egészen más tölt fel. Egyre kevésbé tudok azonosulni ezzel a felszínes világgal, ahol az emberek leszárják egymást, ahol mindenki rohan, és senkinek nincs ideje senkire. Én ebben nem találom a helyem. Nem akarok ilyen hétköznapi életet élni, nem akarok beállni ebbe a sorba, ahol csak a látszat számít, és minden kapcsolódás üres. Én figyelemmel szeretnék élni. Olyan életet szeretnék, ahol emberek számítanak egymásnak. És talán ez az, ami engem igazán boldoggá tesz.
Engem az tesz boldoggá, ha segíthetek másokon. Ha gondoskodhatok valakiről. Ha ott lehetek valaki mellett úgy, hogy attól neki tényleg jobb lesz. Ez az érzés sokkal közelebb áll hozzám, mint bármilyen romantikus kapcsolat. Nem biztos, hogy nekem társ kell. Nekem inkább cél kell. Feladat. Olyasmi, ami értelmet ad annak, amit csinálok.
És az életem ehhez tulajdonképpen ideális. Itthon dolgozom, rengeteg szabadidővel. Rugalmasságom van, szabadságom van, és ha akarom, időt tudok adni. Türelmet tudok adni. Figyelmet tudok adni. Ezért is foglalkoztat egyre jobban, hogy hogyan tudnám ezt megvalósítani a gyakorlatban.
Most ugyan egy kibaszott drága albérletet fizetek, és elsőre úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben nehéz mást is bevállalni. De aztán mindig felmerül bennem: mi van, ha ezt nem is olyan bonyolultan kell elképzelni? Mi van, ha ez valójában sokkal egyszerűbb?
El tudnám képzelni, hogy legyen egy idősebb ember, aki magányos. Akinek jól jönne egy kis segítség. Én fizetném a rezsijét, cserébe ott élhetnék vele. Főznék rá, sütnék, rendben tartanám a lakást, beszélgetnék vele, gondoskodnék róla. Ő kapna biztonságot és társaságot. Én pedig kapnék célt, értelmet, olyan boldogságot, amit egy párkapcsolat sem biztos, hogy meg tud adni.
És amikor erre gondolok, mindig azt érzem, hogy ez engem sokkal inkább kiteljesítene. Nekem az jelenti a boldogságot, ha adhatok. Ha ott lehetek valakinek úgy, hogy az tényleg számít. Ha valakit jobbá tehetek csak a jelenlétemmel. Ha nem a társadalmi játékszabályok szerint élek, hanem a saját utamon megyek, figyelemmel, törődéssel, emberséggel.
Talán ez az én utam. Nem a klasszikus társ, nem a romantikus felállás, hanem a gondoskodás. Azt hiszem, ebben találom meg azt a csendes, mély, őszinte boldogságot, amit mindig kerestem. És ha egyszer sikerül megteremtenem ennek a lehetőségét, tudom, hogy egy olyan életet építek, amiben végre tényleg önmagam vagyok. És boldog.
Szerintem ez igazán neked való feladat, csak azt nem tudom,hogy hogyan fogod megtalálni az illetőt, olyan sokan átbasztak,persze lehet, hogy csak én látom így és tévedek, de kívánom neked, hogy sikerüljön, akkora lelked van, olyan empatikus vagy, biztos, hogy valaki nagyon jól járna veled, szóval drukkolok tiszta szívemből
Basic strategy’s about minimizing losses, right? Seeing platforms like ezjili login really streamlining deposits (GCash is key!) makes the game flow smoother. Less hassle, more focus on play. Good stuff! 😉