Hogy is értem a fordulat szót?
Én az a típus vagyok, aki nem tud és nem is akar lassítani. Mindig is tudtam, hogy a pörgés a
lételem. Az tesz boldoggá, ha csinálhatok valamit, ha folyamatosan haladok előre. Ha
megállok? Mintha az egész világ megállna velem együtt. Olyankor üresnek és
haszontalannak érzem magam. A mozgás, a cselekvés, a folyamatos alkotás – ez az, ami
értelmet ad a napjaimnak.
A 300%-os üzemmód
Imádok dolgozni. Reggeltől estig körmösként dolgozom, közben bejegyzéseket írok,
honlapot készítek, haveroknak logót tervezek. Főzök, sütök, és közben öt macskát
koordinálok 0–24-ben.
Ez az igazi flow. Ilyenkor mintha 300%-ra kapcsolnék. Nincs
akadály, nincs lehetetlen – csak a következő kihívás, amit meg kell oldani. Mert ahol mások
falat látnak, én ott ugródeszkát.
A leállás számomra nem opció
Amikor lelassítok, mintha elveszíteném az uralmat az életem felett. Az üresség, a befordulás
és a depresszió azonnal bekúszik. Nekem a pörgés nemcsak életstílus – ez túlélési stratégia.
Nincs pihenő, nincs kényelem. Ez nem egy nyuggerjárat. Itt 120%-on kell pörögni, mert csak
így lehet előre haladni.
A világ reakciója? Kit érdekel!
A környezetem nem érti, honnan van ennyi energiám. Már attól elfáradnak, hogy néznek. De
ez nem az ő dolguk. Én boldog vagyok, élvezem, imádom ezt a tempót. Az én világomban
nincs helye azoknak, akik nem bírják ezt a ritmust. Ez egy másik szint.
Kiégés? Viccelsz?
43 éves vagyok, és így éltem le az egész életemet. Valószínű, hogy így is fogom végigtolni.
Nem ismerek kiégést. A kihívások hajtanak előre. Ha van feladat, automatikusan 300%-ra
kapcsolok. Az élet számomra egy folyamatos pörgés, ahol nincs megállás. És ez így van jól.
Mi motivál?
Nem a pénz. Soha nem is volt. Az hajt, hogy meg tudom-e csinálni. Az, hogy nyomot hagyjak.
Az, hogy új dolgokat fedezzek fel, és folyamatosan feszegethessem a határaimat. Mert a
valódi boldogság nem a cél elérésében rejlik, hanem az odavezető úton – a folyamatos
küzdelemben, a megoldott problémákban, a legyőzött akadályokban.
A boldogság definíciója?
A boldogság számomra az, amikor van feladat. Amikor jön egy kihívás, és én 300%-ra
kapcsolok. Nincs akadály, nincs lehetetlen. Mert mindent meg lehet oldani. Ez az igazi
adrenalin. Ez az igazi élet.
Igen, ez depi. Munkába menekülün napközben, tök jó, nevetés, közös témák… este pedig a semmi. Valami üresség…Valami hiányzik… Es ha valami hiányzik, az már nem a boldogság…
Ezért is van sok munkaholista, így nevezik a munkába menekülőket.
Egyébként ez a fajta depi veszélyes is lehet. Ha elhatalmasodik, a nappalokra is előbb vagy utóbb kihat.
Nekem, mikor ez volt, jók voltak Popper Péter előadásai , Bagdy Emőkéé, és alvás előtt a relaxáció. Na és én is hajszoltam az elfoglaltságot, a melót, nem látszott rajtam semmi. De jött az este. Olyan is volt, hogy akkor elmentem gyalogolni. Tizen kilómétereket. Jót tett.
Komoly téma, amit irsz, tudnék még beszélni róla…. Ezúttal már csak 1 :
Ha még nem láttad, nézd meg a Békés Harcos útja c. filmet. Néhány kérdésedre választ kapsz. Én màr vagy 10x megnéztem. Érdemes.
Szia 😊
Bocsi, nem jó helyre írtam a kommentet…
Ertettem