Nem, nem vagyok normális. És ha jobban belegondolsz, te sem. Senki sem az.
Mindenki küzd valamivel. Mindenkiben ott a káosz, az elakadások, az önsorsrontás. Mégis
van egy nagy különbség: vannak, akik megállnak, és vannak, akik addig mennek, amíg nincs
megoldás.
Én az utóbbi vagyok.
A webshop-sztori
Miért nem adok fel semmit?
Tíz órán keresztül, alvás nélkül, teljesen agyatlan módon ötleteltem, teszteltem,
próbálkoztam. Semmi nem működött. Feladtam. Aztán néhány órával később mégis
megoldottam. Mert nem lehetetlen. Soha nem lehetetlen.
A legtöbb ember itt kiszállna. Én nem. Mert ha van egy akadály, akkor azt szét kell verni.
Ha nincs megoldás, akkor addig kell nyomni, amíg elő nem teremted.
Ez nem csak a webshopról szól. Ez az egész életemről szól.
Hogyan jutottam el idáig?
Úgy, hogy mindig így működtem. Nem számított, hogy mennyire volt nehéz, mennyire
kellett beletenni magamat, mindig megoldottam. Ha kellett, az utolsó csepp energiámat is beletettem, és ha úgy nézett ki, hogy nincs tovább, akkor kerestem egy kibaszott új utat.
A legtöbb ember ezt nem érti. Nem is kell, hogy értse. De ha valaki megkérdezi, hogy
„Hogyan csinálod?”, akkor a válasz egyszerű: Nem hagyom abba.
Miért „fogyatékos” mindenki?
Mert mindenki saját magát akadályozza. Mindenki magának állítja fel a korlátokat, aztán
elhiszi, hogy nem lehet tovább menni.
A különbség az, hogy én nem állok meg. Mert tudom, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen.
Ha valamit akarok, addig megyek, amíg el nem érem.
És ez az, ami elválaszt engem attól, aki csak ül és panaszkodik.
Te melyik vagy?