Egy pofon az élettől
Nagyon sokáig küzdöttem magammal. Azzal a kérdéssel, ami belülről zabált: ha jó ember
vagyok, ha tisztességesen élek, ha kreatív vagyok, ha dolgozom, ha írok, ha adok – akkor
miért nem elég? Miért nem tetszik ez az embereknek?
Blogot írok. Weboldalt építek. Sütök, főzök, műkörmözöm, kötök, horgolok, varrok.
Mindenhez IS értek. És mégis azt tapasztalom, hogy ez nem imponál. Nem értékelik. Nem
látják. Vagy inkább nem akarják látni.
Aztán leesett. Az emberek nagy része nem azt nézi, hogy te mire vagy képes. Hanem azt,
hogy ők mire nem. És ha te túl sok vagy nekik – mert mertél az lenni, aki vagy – az
frusztrálja őket. Ahelyett, hogy inspirálná. Vetítést látnak bennem, nem valóságot. Saját
árnyékaikat.
Először próbáltam alkalmazkodni. Visszafogni magam. Lehalkítani azt, ami hangos, színes,
egyedi bennem. Hogy hátha így majd… elfogadnak. De közben valami eltűnt. Én tűntem el.
Üres lettem. És ez szörnyű volt.
Rájöttem, hogy az emberek az átlagot keresik. A biztonságosat. A beolvadót. Akit nem kell
figyelni, nem kell tőle tartani. Én nem ilyen vagyok. És soha nem is leszek. Én kilógok. És
pont ez a lényege.
Már régen eldöntöttem: ha valakinek nem tetszik, amit lát, akkor nyugodtan lehet kullogni
mögöttem. Nem fogok kifordulni magamból csak azért, hogy valami idióta szartöm
kényelmesebben érezze magát mellettem. Nem érdekel a véleményük. Nem akarok tetszeni.
Nem akarok megfelelni.
Nem ítélkezem. Csak tükröt tartok. És ha valaki nem bírja, amit benne visszatükröződve lát
– az az ő dolga, nem az enyém.
Na végre, már éppen ideje volt, hogy rájöjj soha senkinek nem vagy elég jó, mert tükröt tartasz eléjük, amiben látszik, hogy ők milyen f@szák, bezzeg te, stb. Én így kedvellek, ahogy vagy, persze ha számít valamit egy vénasszony véleménye, én is elég sokat küszködtem az elfogadtatással, hál istennek eljutottam arra a szintre, hogy most már leszarom a sok ellendrukkert és igencsak megválogatom, hogy kinek a véleményét hallgassam meg, szóval további szép napot, csók a családodnak( szőrös és szőrtelen egyedeknek)