Megírtam egy könyvet a nemi betegségekről. Nem botránykeltésből, nem provokációból, és nem is azért, hogy bárkit megszégyenítsek. Egyszerűen azért, mert elképesztő mennyiségű tudatlansággal találkozom nap mint nap. És nem, ez nem csak „másokra” igaz. Ez társadalmi szintű probléma.
A könyv célja edukáció. Tiszta, érthető, nyers, sallangmentes tudás átadása. Olyan információk, amiket ideális esetben már az iskolában meg kellett volna tanulnunk, de valamiért ez sosem történt meg. Ehelyett maradt a tabu, a szégyen, a hallgatás – és az ebből fakadó félelem.
A legfurcsább mégsem az, hogy nincs megfelelő szexuális kultúránk. Hanem az, hogy amikor valaki végre beszél róla, leírja, rendszerezi és elérhetővé teszi, akkor az emberek megijednek. Félnek megvenni a könyvet. Félnek elolvasni. Félnek attól, hogy szembesüljenek azzal, mennyire keveset tudnak a saját testükről és az egészségükről.
Sokan azt gondolják, hogy a nemi betegségek „mások problémái”. Hogy ez csak bizonyos embereket érint. Pedig a valóság az, hogy bárkit érinthetnek, kortól, nemtől, orientációtól és kapcsolati státusztól függetlenül. A tudatlanság nem válogat, a fertőzések sem.
Ez a könyv nem riogat. Nem moralizál. Nem mutogat ujjal. Egyszerűen elmondja, mi micsoda, hogyan terjed, mik a tünetek, mik a következmények, és mit lehet tenni. Tudás. Pont.
Az emberek azonban gyakran nem magától a témától félnek, hanem attól, amit magukról tudnának meg közben. Attól, hogy rájönnek: nem voltak elég tudatosak. Hogy rossz döntéseket hoztak. Hogy nem kérdeztek, nem jártak utána, csak sodródtak.
Pedig az edukáció nem vád. Lehetőség. Lehetőség arra, hogy felelősebben, tudatosabban és biztonságosabban éljünk. Ez a könyv erről szól. És aki el meri olvasni, az nem gyengébb lesz tőle – hanem erősebb.
