Csak jön!!!
Na, most őszintén. Ki az, aki tényleg azt hiszi, hogy a kreativitás csak úgy puff megjelenik,
amikor akarjuk? Mintha egy szolga lenne, aki a csettintésünkre ott terem. Hát nem. A
kreativitás egy szeszélyes dög. Olyan, mint az a haver, aki akkor hív, amikor te már éppen
lefeküdnél aludni, de olyan sztorikat hoz, hogy nem tudsz nemet mondani. Csak hát a
kreativitás nem kérdezi meg, hogy éppen jókor jött-e.
Miért nem működik parancsra?
Azért, mert a kreativitás nem egy programozható applikáció. Nem egy menetrendszerű
vonat. Inkább egy kaotikus vihar, ami akkor csap le, amikor a legkevésbé számítasz rá. És ez
rohadtul frusztráló, igaz? Pláne, amikor határidő nyom, és te csak bámulod a képernyőt,
mint tehén az új kaput. Semmi. Üres fej, üres lap.
De akkor hogyan lehet előcsalogatni?
Nem lehet. Vagyis nem úgy, ahogy sokan gondolják. A kreativitás nem jön elő erőszakra,
viszont szereti a lehetőségeket. Sétálj egyet, hallgass zenét, bámulj ki az ablakon. Ne
gondolkodj rajta túl sokat.
Mert amikor elengeded, amikor nem akarod görcsösen irányítani,
na akkor üt be a villám. Egy hirtelen ötlet, egy kósza gondolat, ami egy egész lavinát indít el.
A kreativitás ellensége: a tökéletesség hajszolása
Tudod, mi öl meg minden kreatív szikrát? A megfelelési kényszer. Az az érzés, hogy „jaj, ez
nem elég jó”. Hát persze, hogy nem az. Az első ötlet sosem az.
De ha hagyod, hogy az első
szikra kialudjon a saját önkritikád miatt, soha nem lesz belőle tűz. Merj bénázni, merj rossz
ötleteket papírra vetni. A kreativitás szereti a szabadságot, nem a cenzúrát.
Szóval mi a titok?
Nincs titok. Dolgozni kell rajta. Ülj le, írj, alkoss, bármilyen szar is az elején. És ha jön a
kreativitás, üdvözöld, mint egy régi barátot, akiről tudod, hogy nem marad sokáig. Használd ki, amíg veled van. Maxold ki minden percét.
