Az életből ki kell szórnom azokat az embereket, akiknek az egyetlen szuperereje az, hogy leszipkázza az energiámat. Nem dráma, nem filozófia, hanem tiszta időgazdálkodás: ha valaki csak kér, kivesz, követel, de soha nem ad vissza semmi értéket — akkor az nem kapcsolat, az terhelés. Naponta találkozom olyan emberekkel, akik elviszik a fókuszom, a tempómat, a kreatív energiámat: ezek az emberek nem inspirálnak, nem motiválnak, csak szétcsapják a napomat és utána azon görcsölök, hogy hol maradt az a három óra, amit a könyvemre vagy a blogomra szántam volna. Nincs időm órákig magyarázkodni, nincs energiám újabb drámát bonyolítani, és főleg nincs kedvem arra, hogy mások mentális szemetesládáját kellemes brigádként hordjam haza.
Ez nem önzés — ez fenntarthatóság. Mert ha én kifolytam energiával üzemelek, akkor a kreatív projektek, a TikTok live-ok, a körmök, a webshop, a könyv — mind haldokolni fognak. És én azt nem hagyom. Ma reggel úgy éreztem, elég volt: legalább hatvan embert tiltottam Facebookon a privát fiókomból. Igen, hatvan. Nem azért, mert gonosz vagyok, hanem mert fontosabbak a céljaim. Ha valaki toxikus, állandóan lehúz, energiát szív, csak magától beszél és soha nem hallgat — köszi, ebből nem kérek. Az élet rövid, a kreatív idő ritka és drága — ne pazarold olyanra, aki csak egy helykitöltő a napodban.
Tanulj meg nemet mondani: ez a legerősebb eszközöd az időgazdálkodásban. Állíts fel határokat, csökkentsd a zajt, és tartsd tisztán a tered — mind mentálisan, mind a közösségi felületeken. Aki értéket ad, marad; aki csak visz, mehet. És hidd el: ahogy visszakapod az időt és az energiát, új dolgok születnek — jobb tartalmak, valódi kapcsolatok, és több idő a munkádra, amit szeretsz. Én ezt választottam: több munka a projektekre, kevesebb idő a parasztvakításra. És ha ezt kimondom, akkor igen — tiltogatok, takarítok, és csinálom a dolgom. Te se félj kidobni a felesleget.
