Weboldalépítés a semmiből
Ha esetleg azt hittétek, hogy eltűntem, meghaltam vagy világgá mentem, akkor nem. Az
igazság ennél sokkal prózaibb: weboldalt építek. De nem csak úgy tessék-lássék módon,
hanem kibaszott alapoktól, nulláról, egyedül.
Tudom, a social media kicsit háttérbe szorult, nem toltam annyi kontentet, nem volt annyi
ökörködés, és talán hiányzott is ez egyeseknek. (Vagy nem, de ez most mellékes.) Az elmúlt
hetekben egyetlen dolog körül forgott az életem: joegondolatai.hu. Igen, ez az én kis digitális agyrobbanásom, egy hely, ahol azt írok, amit akarok, és ahol nem vagyok kiszolgáltatva az algoritmusok hangulatingadozásainak.
Egy nem informatikus szopóágon
Aki azt hiszi, hogy egy weboldalt összedobni olyan, mint egy IKEA-bútort összeszerelni,
annak üzenem: rohadtul nem az. Ha nincs meg a háttértudásod, és nem vagy programozó,
akkor egy kibaszott rémálom.
- Regisztrációs rendszer? Szívás. Minden második plugin vagy fizetős, vagy nem azt csinálja,
amit kellene. - Nyelvi problémák? Naná! Mert miért is lenne minden normálisan fordítva? Ötvenszer kell
átpörgetni a beállításokat, hogy mindenhol magyarul jelenjenek meg a dolgok. - Egy nyílt közösségi chat létrehozása? Az eddigi legnagyobb szívás. Persze vannak
megoldások, de minden vagy gányolt, vagy valami plusz integrációt kíván, ami újabb fejfájás.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy közben éjszakákon keresztül ezen dolgozom,
napközben, vendégek között is ezen kattog az agyam. Ha nem a weboldalon babrálok, akkor azon agyalok, hogyan lehetne még jobb, hogyan tudnám megoldani azokat a dolgokat, amikről fingom sincs, de valahogy mégis működnie kell.
Miért csinálom mégis?
Mert akarom. Mert kell. Mert elegem van abból, hogy máshol mindig alkalmazkodni kell. A
social media egyre inkább egy szaros kis ketrec, ahol a szabályokat mindig mások írják.
Nekem meg kell egy tér, ahol szabadon, cenzúra és algoritmikus szarozás nélkül
mondhatom el a gondolataimat.
És őszintén? Ez nekem egy kihívás. Egy kibaszott nagy feladat, amit meg akarok oldani.
Élvezem a harcot, az agyalást, a hibakeresést, azt, hogy nem adom fel, hanem beleásom
magam, és megcsinálom. Mert amikor végül működik – amikor az a rohadt plugin végre azt
csinálja, amit kell, amikor a regisztráció nem omlik össze, amikor a chat végre elindul – az
egy akkora sikerélmény, mint mikor az ember egy nehéz vendégnél tökéletesre csinálja a
körmöt.
Ezért csináltam meg ezt a weboldalt. Ezért blogolok rá folyamatosan. És ezért jön majd a közösségi chat is – mert egy közösségnek kell egy hely, ahol beszélgethet, ahol nincs
bullshit, nincs tiltás, nincs hülyeség.
Szóval, ha mostanában kevesebbet posztoltam TikTokra, Instagramra vagy akárhová, akkor
tudd, hogy éppen világot építek. És ha már itt tartunk: érdemes lesz figyelni, mert ez még
csak a kezdet.