Gyilkos műkörmök

Gyilkos műkörmök és az emberi ostobaság határai

Képzelj el egy jelenetet: belépek valahová, és az emberek tekintete azonnal a kezemre
tapad. Megmerevednek. Látom a gondolataikat: „Ezzel ölni lehet!”, „Hogy törlöd ki a
segged?”, „Ez még normális?”

Sosem az az első, hogy „Ez egy művészi alkotás.”, vagy „Ez egy önkifejezés.” Nem. Az
emberek fejében rögtön valami elképesztően primitív baromság pattan ki. Mert hát nyilván
egy 13 centis köröm = fegyver. Sőt, egyenesen halálos fegyver! Hivatalosan is veszélyesebb
vagyok, mint egy konyhakés.

A valóság – Miért nincs igazuk?

Képzeljük el a fizikai törvényszerűségeket: egy természetes körömre épített 13 cm-es
műköröm mit bír el? Semmit. Ha egy picit is nagyobb erőhatás éri, a természetes köröm
szakad, reped, törik. Ezzel ütni? Harapni? Kaszabolni? Maximum egy kiadós sírást
eredményezne, amikor letépődne a saját körmöm.

A valóság az, hogy ezek a körmök kizárólag esztétikai célokat szolgálnak. Nincs mögötte semmilyen rejtett harci funkció. Nem akarok vele felszántani senkit, és nem is fogok.

Miért ekkora para?

A kérdés inkább az, hogy az emberek miért ennyire ostobán gondolkodnak? Miért ez az első dolog, ami eszükbe jut? Miért nem az, hogy ‘Ez egy művészeti forma’ vagy ‘Ez egy
önkifejezési eszköz’?

Mert az emberek megszokták, hogy skatulyákba raknak mindent. És ha valami kilóg
ezekből, akkor a legegyszerűbb primitív magyarázatot aggatják rá. Mert így nem kell
gondolkodni.

Zárás – Egy kis csavar

Szóval, ha legközelebb meglátsz egy 13 cm-es műkörmöt, gondolj bele: lehet, hogy az nem
egy fegyver, hanem egy kibaszott műalkotás. És ha az első reakciód valami nevetséges
dolog, mint a ‘De hát ezzel ölni lehet!’, akkor kérlek, menj el egy tükörhöz, nézz mélyen a
szemedbe, és kérdezd meg magadtól: ‘Ennyire hülye vagyok?’