Van egy dolog, amit sokan nem értenek. Napközben körmösként dolgozom, ez a fő
szakmám. De amikor leteszem a reszelőt, és lehúzom a rolót, na, akkor kezdődik az éjszakai
műszakom. Írom a könyveimet, írom a blogot, fent vagyok a piros oldalon is, és azt a munkát
is végzem. Gyakorlatilag huszonnégy órában aktív vagyok valahol. Keveset alszom, de már
megszoktam. Ez lett az életem ritmusa.
Viszont van valami, amin totál ki tudok akadni. Mikor hajnal egykor, kettőkor, vagy még
később jönnek a hülye üzenetek, hogy „Szia, körmözésre lehet időpontot kérni?” Komolyan?
Érted, ott vagyok, épp dolgozom a telefonon, ezer dolgot csinálok egyszerre, és az emberek
meg azt hiszik, hogy azért, mert elérhető a Messenger, meg látják, hogy fent vagyok, akkor
nekik most írogatni kell.
És tudod, mi a legrosszabb? Az, amikor dolgozom a telefonon, koncentrálok, írom a blogot,
épp egy könyvet szerkesztek, és közben pittyeg, villog, csipog, folyamatosan jönnek az
üzenetek. Hát könyörgöm, attól, hogy online vagyok, még nem vagyok non-stop
ügyfélszolgálat! Van, hogy épp nem érek rá. Van, hogy épp mást csinálok. Van, hogy épp
kurvára nem akarok időpontot egyeztetni hajnali kettőkor!
Csak gondoltam, ezt most így ide leteszem. Hogy hátha valaki magára ismer.
Pont ez a lényeg, azt hiszik,hogy mert empatikus, odafigyelő vagy ezért mindig rendelkezésre állsz, mert ők a fontosak, mindig csak ők, te csak a kiszolgáló személyzet vagy. Ezért van, hogy a legtöbb ember hagyja magát háttérbe szorítani, mert úgy érzi, hogy fontos, meghallgatják, pedig csak egy háttér a másik számára, egy kellék, aki hajlandó őt csodálni, kiszolgálni.Amint felhagy ezzel, máris ő lesz a rossz, aki nem törődik a másikkal, szóval amíg aláveted magad mások kiszolgálásának, élőben vagy elvontan is máris megpróbálnak használni a saját javukra, na ennyit erről, ölellek
ezt mindketten nagyon jol tudjuk