Egy szál cigiért szexelni

tényleg itt tartunk?

Nézem a mai húszas srácokat, és komolyan mondom, nem tudom, sírjak vagy röhögjek.
Nincsenek célok, nincsenek tervek, nincsen semmi. De ha feldobsz egy szál cigit, hirtelen ott teremnek: „Szia, dugunk?” Ennyi kell. Egy kib*szott cigi. És el is adják magukat.

Ez most már komoly? Ez a XXI. századi férfilét? Mert ha ez a férfiasság új definíciója, akkor
én kérek elnézést. Volt olyan srác, aki konkrétan azt mondta: nincs pénze, nincs lakása,
nincs jövőképe, de legalább szexelhet. Mert valaki ad egy cigit. Ez az egyetlen sikerélménye.
És ez nem cool, ez tragikus.

Ráadásul ezek a srácok közben sírnak, rínak, hogy „senkinek sem kellünk”, hogy „nincs
szeretet ebben a világban.” Hát hogyne lenne, amikor a saját testedet odavágod egy szál
cigiért, mintha semmit se érnél? És meg is elégszel ennyivel. Mert nem hiszed el, hogy
lehetnél több.

Pedig lehetne másképp. Dolgozhatnál. Fejlődhetnél. Felépíthetnél valamit, ami a tiéd. De
ahhoz kéne önbecsülés. Kéne egy cél. Kéne az, hogy ne az legyen az egyetlen értéked, hogy
„elérhető vagy.”
Szóval srácok, egy tanács: nem a cigiért kéne lefeküdni valakivel. Hanem elmenni dolgozni.
Mert ha egy szálért is odaadod magad, ne csodálkozz, ha később már senkinek nem kellesz még egy szálért se.