Csöves vagyok

Csöves vagyok, de van tartásom, gerincem

Miért mondom magamról, hogy csöves vagyok?

Mert tényleg csöves vagyok, mert nem harácsolok, nem használok ki másokat,
tisztességesen dolgozok, tisztességes, kultúrált árakon. Hogy ne lennék csöves? Bárkinek
segítek, az ismerőseim, barátaim közül. Ha kell, az utolsó falatomat is odaadom másnak.
Mivel másokat helyezek előtérbe, egyértelmű, hogy magammal nem foglalkozok, és így
csöves vagyok. Az elsők az állataim, hogy ők mindent megkapjanak, mindenük meglegyen,
aztán jönnek a barátok, haverok, vendégeim, aztán valahol a sor végén kullogok én.

Mit jelent számomra a tartás és a gerinc?

Szeretek ember lenni, és szeretnék mindig is ember maradni. A tartás nem arról szól, hogy
ú, mutogatok kifelé olyan dolgot, ami nem is létezik, hanem szimplán az vagyok, aki vagyok.
És ha csöves vagyok, akkor csöves vagyok, és ezt nyíltan vállalom. De az ember jellemét és a minőségi ember jellemet nem az határozza meg, hogy mennyi pénzed van, hanem hogy
viselkedsz más emberekkel, és hogyan nyilvánulsz meg a világ felé.

Szerintem miért zavarja ez az embereket?

Én szerintem azért bántja az embereket, mert ők magukra néznek, és látják, hogy mennyi
időt, energiát, pénzt tesznek abba bele, hogy valami látszatot mutassanak kifelé. Én meg
pont leszarom az egyszerűségemmel, tök boldogan megélem az életemet, azt a pénzt, amit
az emberek látszatra költenek, én azt a barátaimra költöm, az állataimra költöm, vagy a
szakmai fejlődésemre költöm, és nekik meg saját magukra már effektív nem marad, hogy
jobb emberek legyenek, mert mindenüket a külsőségre költik.

Érdekel, hogy mit gondolnak rólam?

Leszarom természetesen. Egy idő után, egy pont után azért ott van az emberben, hogy mégis velem foglalkoznak, mégis engem basztatnak, és így egy idő után azért néha magára veszi az ember, ha akarja, ha nem, és akármilyen erős lehet az ember, nem lehet mindig kizárni a külvilágot, és mintha szántanák az emberre is gyakran, akkor azért ez egy picit néha elhatalmasodik az emberen.

Ha ennyire bántja az embereket az önazonosságom, miért nem változok meg, hogy „könnyebb” legyen?

Az, hogy ők gyengék, azért én legyek ugyanolyan gyenge, hogy az ő lelkiismeretüknek
könnyebb legyen? Hát ott szarom le a lelkiismeretüket, ahol lehet a legtöbbet. Szarom le, és
nem érdekel, mert én nem akarok olyan lenni. Nem tudnék úgy élni, és nem tudnék boldog
lenni.

Mit üzennek azoknak, akik ugyanígy érzik, de még nem merik vállalni
magukat?

Nem szeretek már így jelentkeztek tanácsot adni. Majd hogyha a farkuk meg tud telni vérrel
és nem lesznek vérszegények, akkor meg fogják élni a saját életüket úgy, ahogy szeretnék.

Mit jelent számomra csövesnek lenni, de tartással és gerinccel élni?

A csövesség számomra azt jelenti, hogy nem dúskálok a pénzben, de viszont mindenem
megvan, amire szükségem van. Jó emberek vesznek körül, és hogyha szarban vagyok,
tudom, hogy számíthatok emberekre, ugyanígy számíthatnak rám is az emberek. Egyszerű,
de boldog életet élek, ahol nincsenek nagy elvárások, nincsenek nagy, a társadalom felé
állított óriási elvárások, hanem csak szimplán megélem a napot, a hetet, a hónapot, és
élvezem az élet minden percét.

Csöves vagyok. Nem a pénz, hanem a társadalmi elvárások szerint. De amíg mások a felszínt mutogatják, én megélem a mélységet. Amíg mások szép csomagolásba rejtik az ürességet, én egyszerűen, őszintén létezem. Mert nem a csillogás ad értéket – hanem a gerinc, a tartás, és az, hogy tudod, ki vagy. És ha ez csövesség, akkor vállalom. Mert én legalább boldog vagyok.