Kategória: Magánéleti elmélkedéseim

Most őszintén. Hova fajult a világ?
Beszélek egy pasival. Tök jól indul. Feláll a sztori. A sztori szó szerint, érted.
Mondom neki: figyu, konkrét. Nem mismásolás, nem “hátha mégse”.
Feljössz. … Tovább olvasom

Volt egy pasi. Szép. Nagyon. Az a típus, akiről azt mondod: „Na, ez most tényleg meg fog történni.” És én, a kis naiv, bele is éltem magam. Fejben már szétszedtem, … Tovább olvasom

Beszélek egy sráccal. Kocsija van. Kezdem azt hinni, hogy ebben a sztoriban a kocsi az egyetlen működő jármű, mert a logikája… az biztos nem.

Mondja, hogy szeretne találkozni.
Szuper. Megmondom, … Tovább olvasom

Társkereső. Megint.
És mit látok?
Meleg párok keresnek harmadikat.

A szent hármas nevében.
Csak épp a kapcsolatuk kettőig sem bír elmenni.

Nem azt keresik, aki hozzátesz… hanem azt, aki eltakarja … Tovább olvasom

Társkereső. Megint. És jön egy üzenet. Egy huszonkét éves srác.
Még meleg a hús a csontján, de már úgy ír, mintha háromszor reinkarnálódott volna közben.

Azt mondja:
„Nekem már nem … Tovább olvasom