Az életből ki kell szórnom azokat az embereket, akiknek az egyetlen szuperereje az, hogy leszipkázza az energiámat. Nem dráma, nem filozófia, hanem tiszta időgazdálkodás: ha valaki csak kér, kivesz, követel, … Tovább olvasom
Miért írok így? – A provokatív regényírás szabadsága
Sokan felteszik nekem a kérdést, miért írok így. Miért ilyen nyersen, szókimondóan, provokatívan. Miért van tele a regényeim világa perverzióval, szexszel, vággyal, undorral, mocskos részletekkel, amiket más talán soha le … Tovább olvasom
Nem vagyok varázsló, csak körmös.
Tudod, mi a legviccesebb? Hogy amióta körmözök, mindenki azt hiszi, hogy én valami
körmös-Messiás vagyok, akihez idejössz, bedobod a telefonodba elmentett képet, és én
csettintésre odabűvölöm a körmödre. Hát, hadd … Tovább olvasom
Nem társ kell. Emberség kell.
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon én változtam-e meg, vagy a világ lett ennyire
elcseszett. Mert azt nem tagadom, a romantika hiányzik. Kurvára hiányzik. Jó lenne az a fajta összebújós, odafigyelős, … Tovább olvasom
Miért lett ciki figyelmesnek lenni?
A figyelmesség ma már ritka, mint a fehér holló. És ez engem mélyen zavar. Én mindig
próbálok figyelni másokra. Nem csak venni, hanem adni is. Nem csak élni mások mellett,… Tovább olvasom