„Az igazság fáj, de a hazugság lassan megöl.”
A Hazugok Világa – A Szerepjátszó Társadalom és a Gerinctelenek Szanatóriuma
A világ, amelyben élünk, nem más, mint egy hatalmas, bűzlő színház. Egy végtelen
szerepjáték, ahol mindenki próbál elhitetni valamit magáról, miközben pontosan tudja, hogy
az egész csak egy rohadt nagy színjáték. És a legszebb az egészben? Mindenki boldogan
lubickol ebben a mocsárban, mert a hazugság könnyebb, mint az igazság.
változtatni.
A hazugság születése – Az első lépés az önfelszámolás felé
A hazugságot nem az emberek választják – beleszületnek. A társadalom gondoskodik róla,
hogy már az első lépésnél mindenki szépen besoroljon a megfelelő kis dobozba. Fiú vagy?
Legyél kemény! Lány vagy? Legyél kedves! Máshogy érzed magad? Hallgass róla!
A biszexuális dilemma – Döntésképtelenség vagy gerinctelenség?
A biszexualitás ma már szinte egy divatfogalom. A modern társadalom legkényelmesebb
identitása, ahol senkinek nem kell választania. Nem vagy sem hetero, sem meleg – te
minden ajtót nyitva hagysz. A kérdés csak az, hogy miért? Miért nem lehet kimondani az
igazságot?
A hazug kapcsolatok pokla – Amikor a házasság csak egy álcázott börtön
Nézz körbe! Hány boldog házasságot látsz? És hány olyan embert, aki egy életre csapdába
esett egy hazug kapcsolatban, mert nem volt elég tökös ahhoz, hogy önmagát válassza?
A társkereső világ trágyadombja – Anonimok, kamusok és az önazonosság
teljes hiánya
A modern társkeresők nem a szerelemről szólnak. Ezek a szennytelepek a gerinctelenek
játszóterei.
- Névtelen profilok.
- Arc nélküli emberek, akik mindent is akarnak, de igazából semmire sincs vér a faszukban.
- Órákig tartó beszélgetések, amik soha nem vezetnek sehova, mert mindenki csak a saját
frusztrációját próbálja levezetni.
A megoldás? Nincs. Építsd fel a saját világod!
A társadalom nem fog megváltozni. Ez a világ már így fog megrohadni.
– A hazugság az alapja.
– A képmutatás a normális.
– A gyengeség pedig az elfogadott életmód.
Mit tehetsz? Éld az önazonos életed. Építsd fel a saját kis burkod. Nevess a többi
szerencsétlenen, akik a saját hazugságaik rabjai maradnak. Mert van egy különbség közted
és köztük: te látod a rendszert, ők pedig vakok maradnak.
Fenomenális és gondolatébresztő. Mondhatni cirkusznak is beillő színház ez a világ, csakhogy ahogy kicsit is alaposabban szemügyre veszi az ember nem lát mást, mint befejezetlen, megkopott, itt-ott törött, marionetteket, elfolyt sminkű bohócokat, sarokban kuporgó, rettegő artistákat és manipulatív pöffeszkedő önjelölt porondmestereket. Már csak a látszata sincs meg annak ami egykor olyan „különlegesnek” hatott. Felelősség vállalás és őszinteség szinte teljes hiánya. Az önös érdek és hazugságok hálójában „biztonságos” névtelenségbe „élnek” emberek… Amolyan jól van az úgy, majd lesz valami, majd valaki megoldja módon. Közben az évek telnek akár a percek, de minden ugyanúgy szar mint azelőtt, mert az a valaki vagy valami rohadtul nem jön, már réges régen ott van ami pedig nem más mint az ember saját maga. De ahelyett, hogy felfogná bárki is, hogy egy élete van és az csakis attól függ, hogy ő megéli e kilépve a „taposol vagy taposnak” világnézetből, és nem mások elvárásainak és előírásainak kényszeres követése, hanem saját maga megtalálása és gyógyítása, mindennemű külső nyomás és hatás kihagyásával a teljesség felé vezető út, inkább csak vegetál a köré alkotott kamu halmaz és örök elégedetlenség mezején azt keresve, hol van nála is alantasabb, szánalmasabb, amit ha nem talál tapos magának egyet, hogy kevésbé érezze magát semminek. Véletlenül egy percre sem opció számára az ön fejlesztés, a „mély magába nézés”, hiszen ha másnak sokkal rosszabb az övé kevésbé feltűnő. Ugye? Ha megdöglött a tehenem, dögöljön a szomszédé is. Hát pedig az a kva tehén akkor is ugyanolyan döglött marad ha szemét módon a szomszédét elintézem. Nem támad fel és nem leszek kevésbé rossz szituba se… Sőt… Viszont ha a megmaradt élelmet odaadom, hiszen úgyis csak útban van másnak viszont segítség, akkor eléggé valószínű hogy ha reggel épp elfogy a tej pedig anélkül a kávét nehezen… Csak egy kérdésbe kerül.
Bocsánat, kicsit el is kanyarodtam, meg vissza is tértem a gondolatok óriási egyvelegén.
Egy valami azonban sajnos tagadhatatlan, hogy ez sajnos javulni nem fog… Törekedjünk arra, hogy rosszabb ne legyen, legalábbis számunkra, ha már mások más utakon járnak. 🥰
„Na, végre valaki, aki nem csak a felszínt kapargatja, hanem beleáll a mélybe! Pont erről szól az egész: szembenézni a saját szarjainkkal, a világ cirkuszával és a benne lévő bohócokkal. De tudod, mi az igazi kérdés? Meddig ülsz még a nézőtéren, és mikor lépsz a porondra? Mert amíg mások sztorijára várod a tapsot, addig a saját életed csak háttérzene marad. Jó látni, hogy van, aki nem fél a reflektorfénytől. Kíváncsi vagyok, meddig merülsz még a mélységben. Szóval kérdés: te irányítod a műsort, vagy csak statiszta vagy a saját darabodban?