Az érzelmek szétzúznak – ezért nem bízom senkiben
Az érzelmek mindig visszaütnek. Minden emberi kapcsolat egy kockázat. Ha megnyílsz,
sebezhetővé válsz. Ha sebezhető vagy, az emberek előbb-utóbb beletalpalnak. Nem
szándékosan, csak mert ez a természetük. Hazudnak, ígérgetnek, manipulálnak, és a végén
te szívod meg.
A testiség paradoxona
A szex baromi jó. Ez egy biológiai szükséglet, egy állati ösztön. De megéri-e azért belemenni
valamibe, ami után csak undorodsz attól, akivel megosztottad az ágyad? Az emberek
felszínesek, önzők, és csak azt nézik, mit tudnak belőled kivenni. Akkor mi értelme az
egésznek?
A bizalom halott, marad az egyedüllét
Ha senkiben nem lehet bízni, akkor az egyetlen biztos pont az ember saját maga. Az egyetlen ember, aki sosem fog elárulni, az te vagy. Nincs pofon, ha nincs érzelem. Nincs csalódás, ha nincs kötődés. De akkor vajon mi marad? Egy jobb élet, vagy csak egy magányos börtön?
És a nagy kérdés: ha nincs kiút, akkor mi a francot csináljak?
Feladni az embereket? Elvágni minden kötődést? Vagy tovább menni a játékkal, vállalva a
fájdalmat? Van-e olyan ember, aki tényleg más? És ha van, vajon meg lehet-e találni, vagy
csak egy újabb illúziót kergetünk?
Ha nem mersz bízni az emberekben , ha nem akarsz közel engedni magadhoz senkit, az annyira nem jó szerintem. Vannak dolgok, amiknek meg kell történnie, ha jó, ha rossz. Es ebben igencsak benne vannak a pofára esések. De miert ne adjunk még esélyt magunknak?
Ne legyünk már macska, aki azért nem ül le soha, mert megégette egyszer a kályha a fenekét 😊
Itt arra gondoltam, hogy olyan játékba már nem megyek bele amit többször végigjátszottam. Nem tudnak újat mutatni