Hogy a meleg társadalomban mindenki sportos. Legalábbis azt hiszi.
Volt idő, amikor rosszul éreztem magam, mert nem sportolok. Átlagos testem van.
Nincsenek kockáim, nincs vádlim, ami betöri a farmert, nincs #fitboy stílusom.
És aztán jött a döbbenet. Mert mindenki sportos.
De nem úgy ám, hogy tényleg az. Hanem úgy, hogy felvesz egy melegítőt, pózol egy
tükör előtt, kiszűr egy szöget, ahol nem látszik a toka – és kész: sportos vagyok.
És akkor ott állok, és csak nézek, mint aki bekeveredett egy fitness-illúziók
szektájába. Mert ha mindenki sportos, akkor már senki nem az.
Mert ha valaki százhetven centi és százhúsz kiló, attól, hogy ráhúz egy Nike szettet,
attól még nem lesz sportos. Csak egy melegítős zsírdisznó lesz.
És bocsánat, de ez nem body shaming – ez reality check. Mert a testpozitív
mozgalom nem azt jelenti, hogy letagadjuk a fizikát.
