Amit nem tud az agyam felfogni – hogy online vagy non-stop, de találkozni soha.
Van ez az állatfajta. Társkeresős ember. Nulla–huszonnégyben online. Mindig.
Folyamatosan. Ha most rám írsz, már pittyen is az üzenet. De ha találkozásról
van szó… eltűnik, mint buzi a templomból.
A kedvencem a hétfői forgatókönyv: rám ír. „Szia.”
Mondom, szia, mikor érsz rá a héten? „Hát, majd hétvégén jó lenne.”
Na de figyelj, haver… hétfő van. Tehát van öt napod, hogy hat alkalommal töröld
a profilod, egyszer visszagyere, kétszer ghostolj, egyszer új néven regisztrálj,
majd szombatra már ne is létezz.
És tényleg így van. Hétvégére véletlenül se lehet elérni. Se online, se offline, se
a földi dimenzióban. Aztán jön a hétfő. És újrakezdődik. Mint egy nyomorult
időhurkos , csak szex nélkül.
És én csak ülök, és nézem ezt a végtelen spirált, és azon gondolkodom:
Mit akarsz? Figyelmet? Virtuális faszt? Heti sorozatrész egy ismeretlenül ismerős
férfival?
Mert találkozni nem akarsz. Akkor mit keresel itt?
