szopni lehet, smárolni nem, mert az már buzis.
Ez az a pont, ahol a maradék agyam is beadja a felmondást.
Haver, figyelj… az még belefér, hogy „baszd taknyosra a számat”, „csináld szét a
seggemet, mint egy csipkés terítőt”.
De smárolni?
Na ne. Az már túl buzis. Mert ő hetero.
Hetero. Aki csak férfiakkal találkozik, csak férfiakkal szexel, de! Nem csókol. Mert
a csók az… az már intimitás.
Az már… romantika. Az már… lélek.
Szóval széjjel lehet baszni, mint egy kifeszített csillagszórót, de ha ajkak érnek
össze, akkor már meleg vagy.
Nem tudom felfogni nem logikus nem biológiai, nem pszichológiai, nem
spirituális. Ez valami külön dimenzió.
Ez már a heteromeleg paradoxon, ahol a farok megy, a szív nem.
És ilyenkor csak ülök, nézem az üzenetet, és érzem, ahogy az agyam elolvad,
mint egy gyertyaviasz a meleg frontban.
