Van egy társkereső.
De ne gondolj itt nagy érzelmekre, gyertyafényes esték meg lélekcsókok.
Ez egy baszó oldal.
Ez az a hely, ahová nem verset írni jönnek, hanem hogy valaki beléd tolja a farkát vagy te
belét. Ez a cél. Pont. Ezért van ott mindenki.
De persze, ez se ilyen egyszerű, ugye…
Előfizetés nélkül napi tíz üzenetet küldhetsz.
Nem tíz emberrel csevegsz – csak tíz emberhez szólhatsz hozzá egy nap.
És ha nem válaszolnak? Buktad.
Ha csak nézelődik? Buktad.
Ha csak „tesztelgeti az oldalt”? Buktad.
2790 forint egy hónapra, hogy tudd, ki nézte meg az adatlapodat.
És én ilyenkor meg is kérdezem az illetőt:
„Minek köszönhetem a látogatást?”
És erre jön a válasz:
„Csak nézelődöm.”
Na itt robban le az agyam.
Ez egy szexpartner-kereső.
Nem IKEA, nem múzeum, nem online galéria.
Ez egy konkrét célú platform, ahol azért vagy, mert dugni akarsz.
És akkor te most azt írod, hogy „csak nézelődöm”?!
Én meg erre visszaírom:
„További jó nézelődést kívánok.”
És mit ír vissza?
„Köszi, neked is.”
És én itt érzem, hogy na most kell leszállnom a bolygóról.
És végül megírom neki:
„Figyelj, én szexpartnert keresek. Ha nézelődni akarok, elmegyek múzeumba.
Ott is vannak meztelen testek, csak nem akarják, hogy beléjük nyúljak.”
És a legdurvább?
Hogy ezek az emberek nem tizenévesek.
Nem tapasztalatlan fiatalok.
Hanem 30, 40, 50, 60 évesek.
Emberek, akiknek már volt életük, kapcsolataik, szexuális múltjuk.
És még mindig nem értik a szavak jelentését.
Nem értik, mi az, hogy keresek.
Mi az, hogy cél.
Mi az, hogy kommunikáció.
Csak ott vannak, mint egy pornóval kevert sakkjátszmán egy füstös padon:
lépnek, visszalépnek, néznek, nem tudnak dönteni –
és közben mindenki csak „nézelődik.”
És én csak ennyit mondok:
„Nem az a baj, hogy nézelődsz.
Hanem hogy nem érted, hol vagy – és mire való ez az egész.”