Amit nem tud az agyam felfogni – 17. rész

Melegtársat keresek.
Ez egy melegtárskereső.
Nem agykutató klub, nem villanyszerelő-gyűjtő applikáció.
Konkrétan: meleg férfiak keresnek meleg férfiakat.

Erre jön egy profil, mint egy villanófény a sötétben:
„Hetero férfi vagyok, hetero férfit keresek.”

És itt megáll az agyam.
Nem lefagy – konkrétan rebootol.
Mert most komolyan: MI A FASZT KERESEL ITT, TESÓ?!

Ez olyan, mintha valaki vegán lenne, bemenne egy steakhouse-ba, és elkezdené kérdezgetni,
van-e tofuburger.
Nincs. Nem lesz. Soha.
Mert ez itt húsimádó-terep. Ahogy a társkereső is: meleg férfiak platformja.

De még csak nem is az a baj, hogy nem ide való.
Hanem az, hogy teljesen komolyan hiszi, hogy egy másik hetero férfi is így gondolja.
Hogy az algoritmus majd odadobja neki a tökéletes meccset:
egy másik, teljesen hetero csávót, aki… meleg társkeresőn van.
Csak úgy. Mert unatkozott. Vagy mert véletlenül rossz irányba swipe-olt.

És nem derül ki, mire keres.
Kapcsolat? Dugás? Haver? Edzőtárs? Háziállat?
Csak annyi van: hetero férfi vagyok, hetero férfit keresek.
Ez már nem is paradoxon, ez egy filozófiai krízis.
Mert tudod, az egy dolog, hogy vannak fura preferenciák…
De ez már nem preferencia. Ez egy nyelvi baleset, egy logikai öngyilkosság, egy identitás-
cunami.
És én ott ülök, és nem az bánt, hogy ilyet látok…
Hanem hogy ő tényleg elhiszi, hogy amit leírt, az létezik.
Hogy ez egy működőképes felállás.

Hogy valós esélye van annak, hogy két teljesen hetero férfi egymásra talál egy
melegtárskeresőn.
Barátom, ez nem társkeresés.
Ez nem identitáskeresés.
Ez… tér-idő kontinuitás megsértése.
És én csak ennyit mondok:
„Nem az a baj, hogy nem találod a helyed a világban.
Hanem hogy rossz bolygón keresed.”