Társkereső. Megint.
És mit látok?
Meleg párok keresnek harmadikat.
A szent hármas nevében.
Csak épp a kapcsolatuk kettőig sem bír elmenni.
Nem azt keresik, aki hozzátesz… hanem azt, aki eltakarja azt, ami már rég nincs ott.
És az agyam tényleg nem tudja felfogni:
hogy miért gondolja bárki is, hogy egy haldokló kapcsolatba egy harmadik fasz majd életet
lehel.
De tényleg. A 99,99%-uk úgy keres harmadikat, hogy közben már ketten sincsenek rendben. Nem működik a kapcsolatuk. Nem tudják kielégíteni egymást. Feszültség, sértettség, elfojtás. A párkapcsolatuk olyan, mint egy lerohadt mosógép: hangos, büdös, és csak rázkódik, de semmit nem mos tisztára.
És mit csinálnak?
Keresnek valakit, aki majd eltereli a figyelmet arról, hogy valójában már régen külön élnek –
csak egy lakásban. A legjobb az egészben? Írt nekem egy ilyen srác.
Aktképek repkedtek, mint karácsonyi képeslapok. Mondta, hogy van párja. Hogy otthon alszik valaki. És közben engem próbál meggyőzni, hogy „Ő nem tud kielégíteni… Ő már nem az igazi… Nem beszélünk… Nem érti meg…”
És én ülök, nézem a faszáról küldött tíz képet, meg a síró smiley-t, és csak azt kérdezem
magamtól:
„Ez most komoly?”
„Mi közöm van nekem ehhez?”
„Én vagyok a párterapeuta vagy a prosztatastimulátor?”
Nem beszélik meg.
Nem oldják meg.
Nem keresik a gyökerét – csak a harmadik lyukat.
És amit nem tud az agyam felfogni, hogy
miért akarna valaki boldog kapcsolatot játszani úgy, hogy közben egyikük már rég
menekülne, a másik meg meg akarja menteni – az én farkammal.
Komolyan mondom, néha elfolyósodik az agyam ezektől az emberektől.
És a végén már nem tudom, hogy egy kapcsolat harmadikja vagyok…
vagy csak egy kibaszott alibi, hogy ne kelljen szembenézniük a valósággal.