Nem tudom pontosan megmondani, hogy a korom az oka-e. Idén 44 éves leszek, és egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy teljesen más dolgok adnak örömet, mint néhány évvel ezelőtt. Vagy lehet, hogy nem is a kor számít, hanem egyszerűen csak elfáradtam. Elfáradtam a férfiakban, a felszínes beszélgetésekben, a körökben forgó ismerkedésekben, amik sehova nem vezetnek.
Pár éve még biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok képesek kielégíteni az életemet. Ma viszont az egyik legnagyobb örömforrásom az, hogy kovászt nevelek. Figyelem, ahogy él, dolgozik, reagál. Kovászos kenyeret sütök, kovászos kalácsot, és pontosan tudom, hogy mitől lesz jó. Van benne idő, figyelem, türelem. Semmi nem instant, semmi nem erőltetett.
Ugyanez igaz a csalamádéra, a savanyúkáposztára, az elrakásra. Olyan dolgok ezek, amelyek lassúak, kiszámíthatók, és mégis élők. Pont az ellenkezői annak, amit az ismerkedések világában tapasztalok. Ott minden gyors, üres, pózoló és zajos. Itt meg csend van. És ebben a csendben végre jól érzem magam.
A legfurcsább felismerés talán az, hogy ezek a tevékenységek nagyobb örömet adnak, mint a buta pasikkal való beszélgetés. Mint újra és újra elmagyarázni ugyanazokat a köröket, mint tolerálni az érzelmi éretlenséget, a bizonytalanságot, vagy a teljes önismeret-hiányt. Egy jó kovászos kenyér sokkal többet ad, mint egy üres chat.
Nem lettem magányos. Egyszerűen csak válogatósabb lettem abban, hogy mire adom az időmet és az energiámat. A figyelmem már nem jár automatikusan bárkinek, aki rám ír. Inkább adom olyan dolgoknak, amelyek építenek, megnyugtatnak, és nem vesznek el belőlem.
Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy lemondtam volna bármiről. Inkább arról, hogy megtanultam felismerni, mi az, ami valóban boldoggá tesz. És ha ez ma egy kovász, egy friss kenyér illata vagy egy csendes délután a konyhában, akkor az többet ér minden erőltetett beszélgetésnél. Lehet, hogy ez a 44 felé vezető út. Vagy lehet, hogy végre csak megérkeztem.
Szerintem megérkeztél, végre felismerted azt, hogy mi az ami tényleg boldoggá tesz, kielégít, ezek a csendes tevékenységek, az, hogy tudsz örülni ezeknek a dolgoknak tesz téged teljessé. Minek fárasztanád magad olyan emberekkel, dolgokkal, amiről pár másodperc után kiderül, hogy érdektelen, ostoba, magamutogató, csak a saját szavait akarja hallani, egyébként szarik rád. Én alig 30 évvel vagyok idősebb, de csak azt tudom mondani, hogy amíg ilyen nyitott, érdeklődő vagy addig jól fogod érezni magad a bőrödben. Sajnos elég ócska jövő felé megy a világ, a felszínesség, a magamutogatás, a semmitmondás eléggé elterjedt, de remélem egyszer majd visszabillen, vigyázz magatokra, nagy-nagy ölelés mindenkinek
A really good blog and me back again.