Amikor a tested szól: D-vitamin hiány, fáradtság és az önmagamhoz vezető út

Nem először történik meg velem, mégis minden alkalommal ugyanúgy meglep. Megint vitaminhiányos állapotba kerültem, és ezúttal a D-vitamin ürült ki szinte teljesen a szervezetemből. A következmények pedig pontosan ugyanazok, mint korábban: állandó fáradtság, levertség, motivációhiány, és egy mély, nehezen megfogható depresszív hangulat, ami lassan, alattomosan kúszik be a mindennapokba.

Ilyenkor az ember hajlamos magát okolni. Azt gondolja, gyenge, lusta, vagy egyszerűen csak elfáradt az élettől. Pedig sokszor nem lelki ok áll a háttérben, hanem egy nagyon is konkrét, testi hiányállapot. A D-vitamin szerepe messze túlmutat azon, hogy „csontvitamin” lenne. Hatással van az idegrendszerre, a hormonháztartásra, az immunrendszerre és a hangulatra is. Ha elfogy, azt az egész lényünk megérzi.

A legdurvább ebben az egészben az, hogy ezt már átéltem. Tudom, milyen lépcsőfokai vannak. Először csak kicsit vagy fáradtabb. Aztán már semmihez nincs kedved. Elmarad az alkotókedv, a belső tűz, ami egyébként visz előre. Végül pedig azon kapod magad, hogy minden értelmetlennek tűnik, miközben pontosan tudod: nem ez vagy te.

Mégis, az ember hajlamos elfelejteni. Belefeledkezik a munkába, az alkotásba, a mindennapi pörgésbe. Én is így voltam vele. Mentem előre, csináltam a dolgom, dolgoztam, írtam, alkottam, és közben egyszerűen figyelmen kívül hagytam a jeleket. A test viszont előbb-utóbb szól. Nálam most újra elég hangosan.

Most ott tartok, hogy ismét vissza kell hoznom önmagam. Tudatosan. Lépésről lépésre. Pótolni a D-vitamint, odafigyelni a szervezetemre, és elfogadni, hogy ez nem gyengeség, hanem egy állapot. Egy állapot, amin lehet és kell is dolgozni.

Ez a bejegyzés nem panaszkodás. Inkább emlékeztető. Magamnak és másoknak is. Arra, hogy a fáradtság, a depresszív hangulat és a motivációhiány mögött sokszor nem lelki kudarc áll, hanem egy kimerült test. És ha ezt felismerjük, akkor már megtettük az első lépést vissza önmagunk felé.