Algoritmusok kora
Szerinted tényleg az emberek döntik el, hogy mit látnak az interneten?
Egy fenét. Ma már nem te döntöd el, mit olvasol vagy nézel. Az algoritmusok
irányítják a gondolkodásunkat. Belekényszerítenek minket, hogy olyan posztokat
készítsünk, amiket ők támogatnak. És ez nem mindig az a gondolat, amit te szeretnél
megosztani.
Mit gondolsz arról, hogy az algoritmusok mi alapján tolják előre a tartalmakat?
Ha provokatív vagy? Ha kicsit is feszegeted a határokat? Hoppá, akkor jön a
láthatatlansági köpönyeg. Mert a rendszer fél. Fél attól, hogy valaki tényleg gondolkodni
kezdjen. Fél attól, hogy valaki ne a táncoló majmokat vagy a random cicás videókat nézze.
Ha viszont feltolsz egy bugyutafasságot? Na, akkor kapod a reflektorfényt. Az algoritmus
szerint ez kell a népnek – semmi veszély, semmi gondolkodás.
Te hogyan állsz hozzá az algoritmusokhoz?
Én személy szerint leszarom az algoritmusokat. A gondolataimat megosztom, aztán
ha van elérése, van, ha nincs, nincs. Nem fogok egy rendszer kényszeréhez igazodni.
De tapasztalatból mondom: amikor nagyon megy egy oldal, és nagy eléréseket generál, a
rendszer automatikusan befékezi. Elvárja, hogy fizess a hirdetésekért, és csak akkor dob
újra a felszínre. Ha észreveszi, hogy nem fizetsz, visszapörög minden. Ez egy ördögi kör.
Mit gondolsz, miért van ez az ördögi kör?
Mert a rendszernek ez a biznisz. Az algoritmus nem szereti a változást, a kérdéseket,
főleg azokat nem, amelyek kényelmetlenséget okoznak. A cél nem az, hogy gondolkodj,
hanem hogy passzív fogyasztó maradj. Ezért, ha nem akarsz fizetni, szépen visszasorolnak a sor végére.
Mi lenne a megoldás erre a problémára?
Az, hogy leszarod a szabályokat. Ha nekem kell választanom, inkább megyek szembe
a rendszerrel. Mert ha az algoritmusok uralják az online világot, akkor ideje, hogy valaki
odacsapjon az asztalra, és megmutassa, hogy még van, aki gondolkodik. Vagy ez is túl
provokatív lenne, drága algoritmus?
