Akkor mi?
A világ szeretne skatulyázni. Szeretné, ha a „másság” egyetlen dologra korlátozódna.
Ha meghatározhatná, hogy ki a más, ki az „eltérő”, kit lehet mutogatni, elemezni, kibeszélni.
A társadalom imádja a címkéket. De van egy rohadt nagy probléma ezzel az egésszel.
MINDENKI MÁS.
Minden ember különböző. Minden ember másképp látja a világot, másképp gondolkodik, más életet él.
Ettől színes az élet., Ettől izgalmas, Ettől nem vagyunk gépek, akik ugyanarra a sablonra épülnek.
És mégis, ha azt mondod, hogy „másság”, az embereknek egyetlen dolog jut eszébe: a melegek.
Ez egy akkora faszság, hogy szinte fáj.
Mert az emberek nem akarnak igazán különlegesek lenni. Vagyis de, mindenki szeretne egyedi lenni –
csak úgy, hogy közben teljesen ugyanolyan marad, mint a többiek. Nézd meg a divatot.
Nézd meg, hogy mindenki úgy akar kitűnni, hogy pontosan azt a trendet követi, amit mindenki más.
A melegeknél most divat a szőke haj és a szeptumpiercing? Hát persze, hogy mindenki szőke lesz
és mindenki berakat egy orrkarikát. Aztán végigmész az utcán, és egy hadseregnyi „különleges” ember
néz vissza rád – teljesen egyformán.
De ez nem különlegesség. Ez tömegtermelés.
Az igazi egyediség nem abból fakad, hogy másmilyennek akarsz látszani.
Az igazi különlegesség az, ha azt mondod: „Én így érzem jól magam.”
Nem érdekel, mi a divat, nem érdekel, mit gondolnak mások.
Nem azért nézek ki így, mert más akarok lenni, hanem mert így vagyok önmagam.
És itt jönnek a szürke emberek. Azok, akik sosem mertek önmaguk lenni.
Ők azok, akik nem tudnak kitűnni, ezért másokat próbálnak visszahúzni.
Elkezdik taposni azokat, akik igazán egyediek, mert ha sikerül lehúzniuk őket a saját szintjükre,
akkor nem kell szembenézniük azzal, hogy a saját életük egy nagy semmi.
Ők azok, akik azt hiszik, hogy attól lesz jobb az életük, ha másokat eltipornak.
De van egy rossz hírem: **ez nem így működik.**
Mert ha valaki igazán önazonos, azt nem lehet megtörni.
Minél jobban próbálják, annál erősebb lesz.
Minél jobban bántják, annál kevésbé érdekli.
Mert az, aki egyszer ráérzett a szabadság ízére, azt soha többé nem lehet visszaláncolni.
És aki még nem tart itt? Az majd eljut idáig. Mindenki a saját tempójában.
Mert az önazonosság nem parancsra történik. Ez egy folyamat. Egy út.
És amikor végre elérsz a végére, akkor felszabadulsz.
Akkor végre boldogan élheted az életed, mindenféle társadalmi vagy emberi elvárások nélkül.
És a világ többé nem tud mit kezdeni veled.
Mert te már szabad vagy.
Mindenki más vmilyen formában,pont ahogy leírtad.Vagy kinézetben,vagy természetileg,esetleg azért mert vmilyen betegsége van.Sajnos manapság az emberek ezeket a dolgokat nem tudják elfogadni.De már az is rossznak számít,ha más véleményed van és kiállsz mellette.Nem is értem,miért jó az embereknek a másikat bántani,miért nem lehet azt az energiát inkább magukra fordítani,elfogadni a dolgokat úgy ahogy van.Pont.Nem azzal eltölteni a maradék életüket,hogy ki mit mond,hogy néz ki vagy éppenséggel melyik nemhez vonzódik.A gyerekek meg ezt viszik tovább,mível ezt látják „normális”dolognak.Aztán meg felnő,lesz amilyen lesz és még ő a hibás,mert h a mai fiatalok milyenek…..Hát olyan amilyet a társadalom mutat felé,mert úgy gondolja hogy ez a helyes.Magukért nem mernek kiállni,csinálnak egy elkényeztetett,önállótlan embert.Persze kívételek vannak.Nehéz úgy élni egy világban,hogy kízárj minden negatív dolgot,de igyekszik az ember,ahogy én is.Szeretem az írásaidat,ahogy látod és gondolod a dolgokat.Csak az emberek fele lenne ilyen mentalitású,semmi baj nem lenne.
„Nagyon köszönöm a kedves szavaidat! Jó látni, hogy vannak még emberek, akik tényleg értenek a sorok mögé, és nem ragadnak le a felszínen. Teljesen egyetértek veled – ha mindenki egy kicsit inkább magával foglalkozna, és nem mások bántására pazarolná az energiát, sokkal élhetőbb hely lenne ez a világ. De hát ez van, nem mindenki meri vállalni önmagát. Örülök, hogy te azok közé tartozol, akik megpróbálnak pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Csak így tovább, maradj ilyen!