A hozzáférhetőség ára: Ki engedheti meg magának – és ki marad kívül?

A hozzáférhetőség ára: Ki engedheti meg magának – és ki marad kívül?

Mi határozza meg, hogy mihez férhetünk hozzá?

A világ tele van dolgokkal, amik elvileg mindenkié, gyakorlatban viszont csak azoké,
akik megengedhetik maguknak. Nemcsak a luxuscuccokról beszélek. Oktatás, egészségügy,
lehetőségek, sőt, még az önazonosság is. Csak azok élvezhetik, akik meg tudják fizetni –
pénzben, kapcsolatokban vagy státuszban.

De tényleg ez határozza meg az értéket? Tényleg csak az érdemli meg, aki megengedheti
magának?

Az exkluzivitás illúziója

Az emberek szeretik azt hinni, hogy amit nem mindenki érhet el, az értékesebb. De mi van,
ha ez csak egy újabb illúzió? Egy rendszer, ami pont úgy van kitalálva, hogy fenntartsa a
távolságot a “kiváltságosok” és a “maradék” között. Kérdés: attól, hogy valami nehezen
elérhető, tényleg értékesebb lesz?

Az önazonosság ára

Beszéljünk arról, hogy még az is, hogy valaki önazonosan éljen, gyakran luxus. Miért? Mert
ha nem tartozol a “megfelelő” körbe, a társadalom gyorsan helyretesz. Legyen szó külsőről,
orientációról vagy gondolkodásról. Mintha az önkifejezés csak azok privilégiuma lenne, akik
elég gazdagok vagy befolyásosak ahhoz, hogy ne érdekelje őket a visszacsatolás.

Ki határozza meg, hogy ki mit érdemel?

Ez a legnagyobb kérdés. Ki dönti el, hogy ki jogosult a lehetőségekre, a szabadságra, a
boldogságra? Egy torz rendszer, ami folyamatosan azt sugallja: ha nem vagy elég gazdag,
elég szép vagy elég ismert, akkor maradj a helyeden. Nézd, ahogy mások élnek, és álmodozz
róla.

Te mit gondolsz?

Tényleg mindent a pénz és státusz határoz meg? Vagy vannak dolgok, amikhez mindenkinek
hozzá kellene férnie, függetlenül attól, hogy mit engedhet meg magának?