Az emberek ma már nem az életüket élik, hanem leélik azt. És nagy különbség van aközött,
hogy valaki megéli az életét*, vagy csak végigbóklássza azt, mint egy robot, aki végrehajtja
a napi rutint, de nincs semmiféle irányítása, sem semmiféle döntési képessége.
A mai világ tele van döntésképtelen emberekkel. Azokkal, akik nem mernek választani, akik
nem mernek egyértelmű döntéseket hozni, akik soha nem vállalják a felelősséget a saját
életükért. Nem kérnek, nem keresnek, nem cselekednek. Csak elég, ha elmondod nekik, hogy mi a helyes, ők pedig bólogatnak.
A társadalom egyre inkább átformálódik egy olyan passzív tömeggé, akik nem formálják a
saját életüket, hanem egyszerűen azt „leélik”. Az őszinte vágy és elköteleződés helyett a
pillanatnyi kielégülések, a gyors megoldások uralják az életüket. Az emberek azt hiszik,
hogy ha mindent azonnal elérhetnek, anélkül, hogy bármit is tenniük kellene érte, akkor
boldogok lesznek. De nem lesznek azok.
A szexuális kultúra is tökéletesen tükrözi ezt a gondolkodásmódot. A társkeresők tele
vannak olyan emberekkel, akik hétfő reggel tele vannak vágyakkal, de délutánra már
eltűnnek.
A vágy nem tart tovább, mint egy gyors kielégülés. Nincs következmény, nincs
felelősségvállalás. Csak egy sodródó élet, ahol nem számít, hogy mit akarnak valójában,
amíg valami jön, amit elfogadhatnak, és amivel elnyomhatják a saját ürességüket.
Döntésképtelenség minden területen
Ez a mentalitás nem csak a párkapcsolatokban vagy a szexualitásban jelenik meg, hanem az élet minden területén. Egy fiatal generáció nőtt fel, amely vágyna dolgokra – pénzre, sikerre, kényelemre, utazásra –, de közben semmit nem akar érte tenni. Ha megkérdezed őket, hogy mit tesznek azért, hogy elérjék a céljaikat, a válaszuk egy üres vállrándítás: semmit. Nem akarnak dolgozni, mert az fárasztó. Nem akarnak küzdeni, mert az kényelmetlen. Csak a gyors, erőfeszítés nélküli eredmények érdeklik őket.
Ez nemcsak a szexkultúrára igaz, hanem az egész életükre. Ahelyett, hogy saját döntéseket
hoznának, inkább azt várják, hogy valaki megmondja nekik, mit kell gondolni, mit kell
érezni, és hogyan kell élni.
Egy szürke tömeg alakult ki, amelynek tagjai nem formálják a
saját életüket, hanem hagyják, hogy az élet csak úgy megtörténjen velük.
A döntésképtelenek manipulálhatósága
Ezek az emberek leélik az életüket, és nem megélik azt. A hatalommániás embereknek
tökéletesek: nem gondolkodnak, nem kérdeznek, nem lázadnak, csak végrehajtanak. Egyre
inkább egy olyan társadalom formálódik, ahol nem kell többé érdemi döntéseket hozni,
mert a gondolkodást elvégeztetik velük. Ezek az emberek nem egyének, hanem egy üres,
irányítható tömeg, amely elfogadja, amit eléjük tesznek.
Mi lesz ennek a vége?
A kérdés az, hogy van-e még ebből kiút. Lesz-e valaha egy olyan pont, amikor az emberek
rádöbbennek arra, hogy a saját életüket kellene irányítaniuk, nem másoknak engedni az
irányítást? Vagy ez már egy visszafordíthatatlan folyamat? Azok, akik belekerülnek ebbe a
sodródásba, valaha felébredhetnek, vagy örökre ebben a középszerű, irányított állapotban
ragadnak?
A nagy kérdés tehát az: Akarunk-e élni egy ilyen társadalomban? Vagy van még lehetőség a valódi, tudatos életre?