A csillogás mögött – a valóság


Mindenki szereti azt hinni, hogy az Extreme Joe Nails mögött valami felfoghatatlan ragyogás, csillogás és luxus rejlik. Azt képzelik, hogy aki könyveket ír, tartalmat gyárt, aki online jelen van, annak az élete tele van pénzzel, könnyedséggel, pazar utazásokkal, csupa mosollyal és sikerrel. Mintha az, hogy valaki nyilvánosan alkot, egyben azt is jelentené, hogy minden gondtól mentes, minden problémától távol él. De az igazság az, hogy én is egy egyszerű ember vagyok, egyszerű emberi problémákkal, küzdelmekkel, hibákkal, félelmekkel – pontosan úgy, mint bárki más.

A csillogás mögött – a valóság


Sőt, sokszor azt érzem, hogy az emberek, akik kívülről nézik ezt a világot, könnyebben, egyszerűbben, sokkal jobban élnek, mint én. Nem látják a háttérben a hajnalig tartó munkát, a magánkiadás minden terhét, az anyagi küzdelmeket, a bizonytalanságokat, a folyamatos önképzést és fejlesztést, hogy egyáltalán életben maradjon ez a márka. Nem látják azt, amikor a kreativitás elakad, amikor a motiváció meginog, amikor a lelkesedésért is meg kell küzdeni.

A csillogás mögött – a valóság




Ez nem panasz, hanem valóság. Az Extreme Joe Nails nem egy aranykalitka, nem egy csillogó luxusélet. Ez munka. Ez kitartás. Ez önfegyelem. Ez a vágy, hogy adjak valamit, ami talán értéket képvisel másoknak. És közben ott van mögötte egy teljesen hétköznapi élet, ugyanazokkal a számlákkal, ugyanazokkal a félelmekkel és döntésekkel, mint bárki másnál.

A csillogás mögött – a valóság


Lehet, hogy sokan nem néznék ki belőlem, de az egésznek nem a csillogás a lényege, hanem az ember. Én pedig ugyanúgy ember vagyok, mint bárki más. Nincs titkos receptem a sikerre, csak sok munka, sok küzdelem és az a remény, hogy mindez egyszer majd értelmet nyer.

Egy hozzászólás “A csillogás mögött – a valóság” bejegyzéshez

  1. Aki csak egy kicsit is ismer az tökéletesen tisztában van vele, hogy milyen ember vagy. Aki meg nem ismer az azt gondol, amit akar, te tudod a legjobban, hogy sokan csak azért írnak rád, hogy a saját nyűgjeiket a nyakadba öntsék és cseppet sem érdekled őket, na szóval maradj meg ilyennek, mi így szeretünk, és nem győzőm ismételni magam, hogy teljesen elámultam a verseiden, szerintem nagyon jók, na csók a családnak, ölelés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük