Sokszor érzem azt, hogy depressziós vagyok. Hogy be vagyok fordulva, hogy nem érdekel
semmi, és valami sötét energiában ülök napokig. Aztán mikor őszintén belenézek ebbe az
érzésbe, mindig ugyanoda jutok: … Tovább olvasom
Nem utálom az embereket – csak más vagyok
Sokáig azt hittem, hogy utálom az embereket. Hogy túl sokak, túl zajosak, túl idegesítőek.
Azt hittem, hogy egyszerűen nem vagyok társas lény. Mindig azt mondtam: nem kell nekem
senki, elvagyok … Tovább olvasom
Életem a társkeresők után
Másfél hete, hogy egy reggelen egyszerűen megnyomtam a „Törlés” gombot. Az összes
társkeresős profilomat töröltem. Nem csak kikapcsoltam, nem szüneteltettem, nem
„elérhetetlenné” tettem. Véglegesen töröltem. És azóta minden megváltozott.
Eleinte … Tovább olvasom
Nem vagyok varázsló, csak körmös.
Tudod, mi a legviccesebb? Hogy amióta körmözök, mindenki azt hiszi, hogy én valami
körmös-Messiás vagyok, akihez idejössz, bedobod a telefonodba elmentett képet, és én
csettintésre odabűvölöm a körmödre. Hát, hadd … Tovább olvasom
Nem társ kell. Emberség kell.
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon én változtam-e meg, vagy a világ lett ennyire
elcseszett. Mert azt nem tagadom, a romantika hiányzik. Kurvára hiányzik. Jó lenne az a fajta összebújós, odafigyelős, … Tovább olvasom